Krisztusban a Premontrei Rendhez valamilyen módon kapcsolódó Testvéreim!

Zaklatott környezetünkben, világunkban kis üde színfolt volt az elmúló félben lévő esztendőben, amikor egy szép nyárutói napon Rómában, a Szent Péter-téren XIV. Leó pápa szentté avatta Carlo Acutist. Figyelemre méltó e fiatal rövid, de annál tudatosabb életútja. 1991-ben jómódú, de nem igazán vallásos olasz szülők gyermekeként született. Carlo nagynénjétől kapta meg az Istenre való figyelés képességét, amelynek hatására később szülei is megtértek. Már korán mély, buzgó vallásos életet élt. Plébánosa hét éves korában felterjesztette a püspökhöz, hogy a megszokott idő előtt lehessen elsőáldozó. Kamaszként naponta járt szentmisére, áldozott, majd pedig csendesen imádkozott a tabernákulum előtt. Vallásosságát komolyan meghatározta a Szűzanya iránti tisztelete, rendszeresen imádkozta a rózsafüzért. Mindemellett ugyanúgy játszott társaival és ugyanazok a dolgok érdekelték, mint társait. Szenvedélyesen rajongott az informatika iránt. Filmeket, weboldalakat készített, programozott és képregényeket szerkesztett. Kortársai a számítástechnika zsenijének tartották, azonban e tehetségét is Isten szolgálatába állította. 11 éves korában Virtuális Eucharisztikus Múzeum néven létrehozott egy weboldalt, amelyen összegyűjtött és bemutatott számos eucharisztikus csodát a világ minden tájáról annak érdekében, hogy az emberek szívében elmélyítse az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus iránti szeretetet és buzgalmat. 2006-ban, 15 éves korában váratlan betegség, a leukémia támadta meg, amely három nap alatt kioltotta életét. Betegségét felajánlotta a pápáért és az Egyházért. Számos kortársa, számos fiatal számol be arról mind a mai napig, hogy hatására, életpéldájára újra közel kerülhettek Istenhez és az Egyházhoz. Korunk fia volt ő is. Korának gyermeke, amolyan farmernadrágos szent.

Szent? Hogyan lehet ma egy fiatal, de akár egy középkorú vagy idős ember szent? Ha megnézzük Carlo életét, akkor megállapíthatjuk, hogy igazi „Úrváró” lelkületet kapott rövid kis életében. Nekünk, magyaroknak lehet némi áthallás Szent Erzsébet életével, de ez a fiatalember azért érdekesebb talán, mert kortársunk volt, köztünk élt. Netezett, mobilozott, facebookozott… Tehát igazi 21. századi ember, aki mint kortársunk kereste az Úrral való találkozást életében is, de amikor a betegség megtámadta, igazi Úrváró lelkületről tett tanúságot, és magunk mércéje szerint meg is kapta jutalmát. Hiszen biztos, hogy már találkozott az Úrral nemcsak az Eucharisztiában, hanem a fiatalon bekövetkezett halálában is.

Pedig élni akart. De hogyan? Egy alkalommal Paduai Szent Antaltól ezt kérte:

„Szeretnék olyan nagy szent lenni, mint te, Szent Antal: csodákat tenni, segíteni a szegényeken, meggyógyítani a betegeket, hirdetni az evangéliumot az embereknek, megtéríteni a bűnösöket, jó szándékú emberekké változtatni a gyilkosokat.”

Meghökkentő, hogy egy tizenéves fiú kéri Szent Antal közbenjárását ilyen módon. Megindító jóság és hivatástudat egy olyan fiataltól, akinek mindene megvan – és mindez még a halálos betegség tudata nélkül. Megerősítő számunkra is. Hiszen ez a jelentős vagyoni háttérrel rendelkező fiatal túl tud lépni a környezete szokásain, szemléletén és azon a bizonyos „társadalmi elváráson”.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Vajon mi az Istennel való találkozásunkra hogyan tudunk készülni? Mi az, amit a vele való találkozásra tudunk kérni? Mit kérjünk, hogy milyen legyen az idei Adventünk? Mit helyezünk a Kisded elé? Hogyan készülünk a találkozásra Vele? Mit kérünk az Egyház szentjeitől – akik mi is lehetünk, lehetnénk? E fiatal rövid „adventnyi” útja példa, motiváló lehet.

Az első fontos, talán a legfontosabb teendőnk, hogy akaratunkat Isten felé irányítsuk. Lehet ezt nem tenni, de milliónyi bizonyíték van rá, hogy érdemes.

Másik teendőnk, hogy az időnket jól, testi és lelki készülettel osztjuk be. Gondoljuk át, minek örülnék, miként viselkednék az Istennel való találkozásomkor? Igenis idézzük magunk elé, hogy ott állunk az Istennel. Mekkora jelenete ez az életünknek? A legnagyobb! Hogyan készülünk a legnagyobb találkozásra? Hogyan viszem oda a lelkemet, az életemet? Bármennyire is idilli a karácsonyi, betlehemi jelenet, mégis van benne valami ősi tisztaság és békesség, amelyre egész életünkön át vágyunk. És egyre inkább előrehaladva az élet adventi útján tudatosul bennünk, hogy azt az embernek való békességet keressük, amely csak Isten dicsőségéből származhat a küzdelmes életünkben.

Keressük hát az Isten felé vezető békességes utat!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes adventi várakozást!

Kelt, Csornán, 2025. november 29-én, Advent vigíliáján.

+ Márton apát