Immár hagyománnyá vált, hogy rendi közösségünk Nagyboldogasszony ünnepe után háromnapos konventkiránduláson vesz részt. Úticélunk az idei esztendőben a csehországi Teplá premontrei apátsága és környéke volt, ahol Augustin perjel atya fogadott és kalauzolt minket.

Elsőként megismerkedtünk az ott élő premontrei testvéreinkkel, majd megtekintettük az apátság impozáns épületét. Öröm számunkra, hogy az apátsági templomban misézhettünk Boldog Hroznata sírjánál, aki magát az apátságot alapította 1193-ban. Itt imádkoztunk közösségeinkért, rendünkért és a ránk bízottakért.

Ezután Karlovy Vary fürdővárosát jártuk be, ahol a feltörő gyógyvízű forrásokból szinte minden rendtárs ivott a jellegzetes ivópoharak segítségével. Itt megtudhattuk, a városban megfordult többek között Jókai Mór és Liszt Ferenc is.

Utolsó napunkat Mariánské Lázně városában töltöttük, ahol jótékony hatású termálvíz tör fel. Érdekesség, hogy ezt a várost egykor a teplai apátság alapította. Utazásunk során sokat gyönyörködhettünk a cseh tájban, valamint a jellegzetes helyi ételeket is megkóstolhattuk.

Ezúton is köszönjük a teplai közösségnek, különösen is Augustin perjel atyának a kedves fogadtatást és kalauzolást. Dávid atyának a tolmácsolást, Bertalan atyának pedig a szervezést.

Pál testvér

A teljes képgaléria ide kattintva megtekinthető.

Augusztus 16-án, Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan rendezték meg a hagyományosan az osli Mosolygó Szűzanya búcsúját, amelynek ünnepi szentmiséjén Márton apát úr volt a főcelebráns és az ünnepi szónok. Prédikációját a „Nagyasszonyunk, hazánk reménye!” kezdetű Mária-ének soraival nyitotta meg, amelyel utalt arra, hogy nemzetünknek szüksége van Patrónájára, hogy megmaradhasson azon a krisztusi úton, amelyen elődeink is jártak.

Szentbeszédében arra buzdította a híveket, hogy életük viszonyítási pontja a Boldogságos Szűz Mária életpéldája legyen. Mária hitének, alázatának és Isten iránti bizalmának követése fontos kapaszkodót jelenthet a mindennapokban, egyben hozzájárul ahhoz is, hogy megőrizzük őseink hitét és a ránk hagyományozott értékeket.

Az ünnepi szabadtéri szentmisét követően körmenetre került sor. A szép számban összegyűlt zarándokok és hívek búcsúi énekeket énekelve, zászlók kíséretében hordozták végig a falu főutcáján az osli Mosolygó Szűzanya kegyszobrának másolatát, majd a körmenet a kegytemplomba érkezett. Az ünnepet a templomban a virágok megáldása zárta, amelyből minden hívő és zarándok vihetett haza otthonába.

A búcsú ünnepe idén is lehetőséget adott arra, hogy a hívek közösségben, imádságban és énekszóval fejezzék ki Mária iránti tiszteletüket, és az ő közbenjárását kérve erősítsék meg hitüket.

Szomorú szívvel és a feltámadás hitében tudatjuk a kedves testvérekkel, hogy Premontrei Rendünk korábbi generális apátja, Ft. Thomas A. Handgrätinger O.Praem. atya, súlyos betegség után, tegnap reggel, 2026. július 24-én a Windbergi Premontrei Apátságban lévő szobájában visszaadta lelkét Teremtőjének.

Temetéséről később intézkednek, várhatóan eredeti rendi közösségének helyén, a németországi Windbergben helyezik végső nyugalomra.

Hálát adunk Istennek imádságos életéért, alázatos vezetői stílusáért, valamint a premontrei rend és az egyetemes egyház iránt végzett odaadó szolgálatáért.

„Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében az örök életben. Ámen.”

Generális apát úr életútja

Thomas Anton Handgrätinger 1943. március 4-én született a németországi Ulmban. Középiskolai tanulmányai végeztével 1963-ban lépett be a Windbergi Premontrei Apátság közösségébe. Teológiai tanulmányait Innsbruckban folytatta, majd 1969-ben pappá szentelték. A következő két évtizedben hittanárként és ifjúságképzésért felelős rendtársként munkálkodott. 1976-tól kormányzó perjelként, majd 1994-től apátként irányította a windbergi kanónia életét. Jelmondata: „In manus tuas – A te kezedbe”.

Számos rendi tisztség viselése után 2003-ban a Premontrei Rend generális apátjává választották, amely tisztségét 2018-ig, nyugalomba vonulásáig viselte. Nyugdíjas éveit eredeti rendi közösségében, Windbergben töltötte, de számos rendi ünnepen a továbbiakban is képviselte a premontrei rend vezetését, amíg egészségi állapota lehetővé tette.

Magyarországi kapcsolatok

Thomas generális apát úr több alkalommal járt Magyarországon, illetve azon belül Csornán is, már az 1980-as évektől kezdődően. Egy 2008-ban mondott beszédében így emlékezett vissza ezekre az első látogatásokra: „Itt, Csornán gyakran megfordultam, először még a kommunista időkben, amikor még minden többé-kevésbé csak titokban folyhatott. Akkoriban még Adorján plébános úr bocsátott be minket, s fogadott a bejárat melletti kis helyiségben. Aztán itt lehettem [Ödön apát idején] Schauermann Ince testvér beöltözésén, második elődömmel, Marcell van de Ven generális apát úrral együtt. Az újrakezdés és virágzás időszaka volt ez. További látogatásaim során megfigyelhettem az építkezést s a házban lévő lendületet, a kolostorépület újbóli birtokbavételét, renoválását s a jelenlegi konventhez való igazítását. Majd láthattam a szombathelyi iskola átvételét, mely nem kis kihívást jelentett e kicsiny konvent számára. Sok minden történt. A rendszerváltást követő külső megújulással párhuzamosan zajlott a közösség belső megújulása is, ám valamivel fáradtságosabban. Ez reményt teremt a jövő számára.”

Az elöljáróválasztásokon túl, amikor a generális apátnak hivatalból jelen kell lennie a helyi közösségben, Thomas generális apát úr számos további alkalommal is megtisztelte jelenlétével rendi ünnepeinket. 2012-ben részt vett és szentbeszédet mondott Ödön emeritus apát úr csornai gyémántmiséjén. 2015 októberében hasonlóképp Csornán, Márton apát úr benedikálási szentmiséjén köszöntő beszédével képviselte a rend központi vezetését. A premontrei rend 900 éves jubileuma kapcsán rendezett ünnepségeken – már emeritus generális apáti minőségben – a reprezentatív feladatokból is részt vállalt. 2021. szeptember 25-én a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott rendi konferencián előadásában bemutatta a rendalapító Szent Norbert életét és jelentőségét, valamint a 900 éves rend történetét. 2022. augusztus 19-én pedig részt vett a felújított türjei apátsági templom újraszentelési szertartásán is, ahol az ünnepi szentmise szónokaként segített átelmélkedünk a templom és a Szűzanya élete titkának összefonódását.

Nagy öröm volt a magyarországi premontrei közösségek számára, hogy a 900 éves jubileumi rendezvények keretében, 2019-ben magyar nyelven is megjelenhetett Thomas generális apát úr könyve Szent Norbert atyánk életéről, lelkiségéről és rendünk jelentőségéről (Thomas Handgrätinger: Szent Norbert érsek és rendalapító). Az eredeti, német nyelvű kiadvány 2011-ben látott napvilágot, magyar fordítását gödöllői rendtársunk, Ullmann Péter Ágoston atya készítette. A könyv ajánlója így foglalta össze Thomas gerenális apát úr könyvének szellemiségét: „Mi mozgatta egykor a xanteni Norbertet, Magdeburg érsekét és a Premontrei Rend alapítóját, hogy gyökeresen megváltoztassa életét, és az evangélium szellemében az egyházat és a politikát is változásra bírja? Thomas Handgrätinger O. Praem., a Premontrei Rend generális apátja rendalapítójának lelkiségét és karizmáját kutatja, és bemutatja Norbert életének azon elemeit, amelyek a mai világban is keresztény megújulásra lelkesítenek. Ezt bizonyítja a rend ma is tartó növekedése Európa szívében.”

2026. július 5-én, vasárnap köszöntöttük apátsági templomunkban a csornai származású, idén pappá szentelése 50. évfordulóját ünneplő Kutschi András c. prépost atyát. Az aranymisén számos csornai és környékbeli hívő mellett a jubiláns atya testvérei, rokonai, egykori hívei és több paptársa is együttesen részt vettek. A szentbeszédet Mórocz Tamás bodajki plébános mondta, aki közeli tanítványként emlékezett meg András atya papi szolgálatáról és egész életművéről.

A római katolikus egyházban régi hagyomány, hogy a pappászentelés „kerek” évfordulóit jubileumi szentmisével ünnepeljük. Ilyenkor a jubiláló lelkipásztor az őt szolgálatába meghívó Istennek ad hálát az elmúlt évtizedek kegyelmeiért, paptársai és a helyi közösség pedig felköszöntik az atyát ezen kivételes évforduló alkalmával. András atya papi pályafutása a csornai Nagyboldogasszony-templomból indult, hiszen első szentmiséjét itt tartotta 1976 júniusában. Ezért is fogadtuk őt különösen nagy örömmel apátsági templomunkban, s így erre az aranymisére egy kicsit most ő is „hazajött” közénk.

Isten éltesse és tartsa meg őt sokáig, jó erőben és sok örömben további szolgálata során!

András atya életútja

Kutschi András atya 1948. május 18-án Csornán látta meg a napvilágot. Szülei és egész családja kereskedelemmel foglalkozott. Középiskolai tanulmányait a helyi Hunyadi János Gimnáziumban végezte. A Lentiben töltött sorkatonai szolgálat után teológiai tanulmányait a Győri Hittudományi Főiskolán folytatta. 1976. június 17-én szentelte pappá dr. Pataki Kornél megyés püspök a győri székesegyházban. Kápláni éveit 1976 és 1980 között a rábaközi Szil községben, 1980 és 1988 között a soproni Szent Margit-plébánián töltötte. Első plébánosi kinevezését Szilsárkányba kapta 1988-ban, majd 1992-ben azzal a megbízatással küldte Oroszlányba az akkori győri püspök, hogy új plébánosként ő irányítsa az új oroszlányi templom megépítésével kapcsolatos teendőket.

Az egyházmegyei határok rendezése miatt 1993-tól átkerült a székesfehérvári egyházmegye szolgálatába, mint az oroszlányi és kecskédi egyházközségek plébánosa. E települések lelkipásztorként egészen 2025-ös nyugdíjba vonulásáig, pontosan 33 éven át szolgálta a helyi közösség lelki és hitbeli alakulását, fejlődését. Szolgálata elismeréseként 1997-ben dr. Takács Nándor székesfehérvári püspöktől címzetes préposti kinevezést kapott, mivel András atya kezdetek óta odaadó munkájával látta el az ifjúság és a hívők lelki gondozását, és rendületlen lelkesedéssel tevékenykedett az általa ellátott települések hitélétének megtartásáért, folyamatos javításáért.

Mórocz Tamás bodajki plébános atya szentbeszéde a csornai aranymisén:

Kedves András Atya!

„Taníts meg számot vetni napjaink sorával...” (Zsolt 90,12) Ezzel a zsoltáridézettel szeretnélek köszönteni. Aranymiséd ünnepén ez az ige különös mélységet kap: ötven év papi szolgálatára visszatekintve nem csupán az eltelt évek számát látjuk, hanem azt a megszámlálhatatlan kegyelmet is, amellyel Isten végigkísérte életedet.

Szeretném megköszönni felkérésedet, hogy csornai aranymisés szónokod legyek. Megható volt azon a helyen ünnepelni Veled és a csornai premontrei közösséggel papszentelésed 50. évfordulóját, ahonnan származol, ahol papi hivatásod kibontakozott, és ahol első szentmisédet is bemutattad.

Igen szép helyről indultál, és úgy érzem, hogy ez egész életedet meghatározta. A szépség iránti érzéked mindig megmutatkozott, és az a sok talentum, amelyet szüleidtől örököltél, papi szolgálatodban is bőséges gyümölcsöt termett. Ezek közül különösen szeretném kiemelni azt az intellektuális igényességet, amellyel minden közösségedben emelted az emberek lelkét. Soha nem elégedtél meg a középszerűséggel. Mindig arra törekedtél, hogy saját személyed háttérbe húzódjon, és egyedül Krisztus kerüljön előtérbe. Homíliáid, gondolataid és írásaid gazdagsága erről tettek tanúságot.

Amikor egyházmegyénkbe érkeztél, egy templom építésének feladatát örökölted meg. Az a templom ma joggal nevezhető Oroszlány oázisának: olyan szent helynek, ahol az ember már itt a földön is megsejtheti valamit a mennyország békéjéből és szépségéből.

Mindig lehajoltál az egyszerű emberekhez. Amikor azt érezted, hogy a figyelem középpontjába kerülsz, inkább visszaléptél. Sok történetet ismerek arról, hogyan látogattál hajléktalanokat, kerested fel a fogyatékkal élő embereket, és milyen rendületlen hűséggel tanítottad a hittant hosszú papi éveid során.

Köszönöm, hogy már kispapi felvételemkor, a konkurzuson is ott voltál, érdeklődtél irántam. Pappá szentelésem után még közelebb kerültünk egymáshoz, amikor Tatabányán kezdtem papi szolgálatomat. Többször meghívtál, és a Veled folytatott beszélgetések soha nem maradtak a felszínen: mindig gazdag gondolatokkal, lelki mélységgel és új felismerésekkel tértem haza.

Külön ajándék a humorod. Tudsz mosolyogni önmagadon és a világon is – ez ritka és nagy érték. És amit talán nem mindenki tud: kiválóan főzöl. Egyszerű, mégis nagy szeretettel és igényességgel elkészített ételeiddel mindig örömmel vendégeltél meg bennünket.

A szó legnemesebb értelmében igazi álmodozó vagy. Mindig voltak nagy terveid, nem önmagadért, hanem az Egyházért és az emberekért. Szívből kívánom, hogy a jó Isten teljesítse be mindazt, amit szeretetből és hittel a szívedbe helyezett.

Kedves András atya! A Prédikátor könyvének szavai jutnak eszembe rólad: „Mindent szépen alkotott a maga idejében.” (Préd 3,11). Úgy érzem, ez a mondat különösen igaz a Te életedre és papi szolgálatodra. Isten szépen formálta hivatásodat, gazdagította talentumaidat, és rajtad keresztül számtalan ember életét érintette meg. Hálát adunk azért a sok lelki ajándékért, amelyet általad kaptunk.

Adja az Úr, hogy lelki gazdagságod, bölcsességed, mély hited és Krisztus iránti szereteted még sok éven át legyen világosság, remény és áldás mindazok számára, akiket szolgálsz. Ad multos annos!

Paptestvéri szeretettel: Tamás atya

Forrás: itt 

A szentmise zárásaként – az ünnepi aranymisés áldás előtt – Kutschi András atya köszönőbeszéd helyett a következő, tanúságtétellel felérő, megható szavakat fogalmazta meg:

Vallomás

Emlékezetem játszi könnyedséggel szalad vissza hetvennyolc esztendő országútján, az újmisés oltárhoz. Lépteim azonban elnehezülnek, amikor számot kellene adnom a megtett út viszontagságairól. A bemutatott első mise, a primiciahasonlított egy ünnepi nyitányhoz, amelynek a Glória volt az alapmotívuma. Azután következtek a gyászmisék, amikor könnyeim hulltak az oltárra. Requiem a halottakért, requiem az első szeretetért, engesztelő áldozat bűneimért. Nem számoltam, hány szentmisében álltam a megtestesülő, a mennyei kenyeret osztó, az életét föláldozó, a halálon győzedelmeskedő Jézus szolgálatában. Isten a tudója, hányszor hirdettem Isten Igéjét a szili, soproni, szilsárkányi és oroszlányi templomok szószékein. Gyakran énekeltem: „Sursum corda”, fel a szívekkel, de bevallom, sokszor nem követtem e felszólítást, lehullott szívem a csüggedés, a gyengeség, mulasztásaim, bűneim porába. Átváltoztató papi hatalmamat mások átváltoztatására adtam. Sajnos, nem kísérte ezt a tevékenységemet saját életem gyökeres átváltoztatása. Ezért kell minden szentmise kezdetén a hívekkel együtt a bűnbánat mozdulatával „összetörni” a szívemet. Külső és belső nehézségek akadályoztak abban, hogy „Isten hegyének” csúcsára kapaszkodjam. Nem én tartottam, nem én emeltem magasra az Úr kelyhét, hanem Ő tartott meg engem. Minden botlásom ellenére Isten őrizte bennem a lelkesedés tüzét.

Egy kedves paptársamnak érszűkület miatt le kellett vágni a jobb lábát. Ettől kezdve ágyhoz kötve „járta keresztútját.” Egyetlen vigasza maradt: a kehely, a szentmise, amelyet minden reggel elmondott szobája asztalán. Élete utolsó napján csak a felajánlásig jutott. Akkor megszólalt a halál ministránsa és csengettyűjével az örök Úrfelmutatásra hívta. De szép dolog az Úr kelyhét szorongatva meghalni!

Papi szolgálatom ötvenedik évében én is az Úr kelyhébe kapaszkodom. Közben arra gondolok, mit adjak viszonzásul mindazért a kegyelemért, amelyben Isten részesített? Hogyan köszönjem meg a hivatásomra mondott „igent”, és azt a védelmet, mely megóvott a kárhozatos „nem”-től? A szentmise a legtökéletesebb formája a hálaadásnak. Az Eucharisztia név is hálaadást jelent. Úgy teszek, mint a virágvasárnapi zarándokok, akik köntösüket Jézus elé terítették. Szerető gondolatokból szövöm meg hódolatom, hálám köntösét, és ezt terítem papi szolgálatom oltárára. Ezt szeretném azok kezébe is adni, akik boldog részesei a legszentebb áldozatnak.

Közismert igazság, hogy naponta ismétlődő, a hétköznapiság utcáját járó események könnyen elszürkülnek. Ezért kell állandóan gyarapítanunk a szentmisére vonatkozó ismereteinket, és ezzel együtt felszítani Jézus iránti szeretetünk lángját. A megszokott mozdulatok és szavak így nyernek mélyebb értelmet és ébresztenek mindig új szeretetet a szívekben. Segítséget nyújtanak, hogy Jézus személyesen belépjen életünkbe és megszentelje azt. Mily öröm töltötte el betániai Mária szívét, amikor nővére jelentette: „A Mester itt van és hív téged!” Bárcsak mi is meghallanánk ezt a hívást. Aki eleget tesz ennek a meghívásnak, annak egész élete hálaadássá, szentmisévé változik. Kegyelme átszövi, ünnepi díszbe öltözteti hétköznapjait. Az így átváltozó élet akkor sem szűnik meg, amikor fekete ruhájában mellénk áll a halál diakónusa, és fülünkbe súgja elbocsátó üzenetét: „Menj, menjetek, vége a misének!” Adja meg a mindenható Úr, hogy a kelyhét elengedve, az Ő kezébe kapaszkodhassam. Adja meg, hogy utolsó szavaimmal azt válaszolhassam küldő és hívó szavára: „Istennek legyen hála!”

A teljes képgaléria ide kattintva tekinthető meg.

A képeket köszönjük Wágner Bettinának.

A tavalyi évhez hasonlóan, még az érettségi vizsgák megkezdése előtti napon, június 15-én Türjén találkozott a gimnáziumunkat is fenntartó Csornai Premontrei Apátság két iskolájának tantestülete: a keszthelyi és a szombathelyi.

Az érkezés utáni kávézás és baráti beszélgetések után Márton apát úr tartott egy előadást és tájékoztatást a Nagyváradi Premontrei Apátság helyzetéről, az ottani apátság elleni jogi és fizikai támadásokról. Az előadás után közösen elimádkoztuk a zsolozsma napközi imaóráját, majd iskolánk ajándékaként jelképesen átadtuk Márton apát úrnak azt a mozaikat, amelyet 11. évfolyamos diákjaink készítettek Dancs Jeanette tanárnő vezetésével. A mozaik a gyógyító Krisztus ábrázolja, és végső helye a csornai Szent Norbert Idősek Otthonában lesz, ahol a kápolna karzatán kap majd elhelyezést. Ez is több évre visszanyúló hagyomány már, diákjaink több mozaikja is díszíti már az idősek otthona kápolnáját. Terveink szerint szeptember folyamán fog majd felkerülni a falra, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan az utolsó simításokat diákjaink és az otthonban lakó idősek együtt fogják elvégezni.

A tanári napot közös ebéd, és a megújult türjei apátsági sör kóstolása zárta – ezúton köszönjük a meghívást Márton apát úrnak, a vendéglátást pedig a türjeieknek!

Bertalan atya, igazgató

A teljes képgalária ide kattintva tekinthető meg.

2026. június 7-én, vasárnap a két csornai (Jézus Szíve és Nagyboldogasszony) plébánia hívei és lelkipásztorai közösen vettek részt a szentmisén és a körmeneten Krisztus szent teste és vére főünnepe alkalmából.

Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik velünk ünnepeltek, és akik segítettek ennek a szép és lélekemelő napnak az előkészítésében és lebonyolításában!

Az Úrnapja előestéjén templomunkban ezüstmiséjét bemutató Szuromi Anzelm atya szentképén az alábbi idézet olvasható Szent II. János Pál pápától, amely szépen összefoglalja a premontrei rendünk eucharisztikus lelkületét és küldetését.

„Emeljétek magasba az Oltáriszentséget

a világ minden nyomorúsága és tévedése fölé!

A szentmise legyen a ti erőtök és boldogságotok!

Mindig hűségesen a katolikus egyházhoz

vigyetek igazságot, bizonyosságot és szeretetet a ma emberének,

összekötve őket az Eucharisztikus Jézussal!

Csepegtessétek mindenkibe a Szűz Mária iránti szeretetet!”

(Szent II. János Pál pápa üzenete a premontrei rendhez, 1985. október 7.)

Fotók: Balázs-Szabó Anna, Erdős Zsolt / Sooters Fotó és Videó Csorna

Premontrei Gimnázium, Szombathely

(2026. május 01.)

Május 1-jén ünnepélyes keretek között búcsúzott gimnáziumunk 12. évfolyama. A ballagás idén is hűen tükrözte iskolánk szellemiségét: egyszerre volt emelkedett és közvetlen, méltóságteljes és személyes.

A nap reggelén a feldíszített iskola falai között utoljára csengettek be a végzősöknek. A diákok végigjárták az osztálytermeket, búcsút vettek társaiktól, majd átvették ballagó tarisznyájukat, amely a hagyományos jelképeket – pogácsát, szentképet és pénzérmét – rejtette. Új hagyományként idén először minden osztály egy-egy emlékcsempét készített, amelybe bevésték végzésük évét és egy útravaló idézetet. A csempéket ünnepélyesen leplezték le az iskola bejáratánál, majd a végzősök a kápolnában áldásban részesültek.

A diákok ezt követően megkoszorúzták az iskola hősi halottainak emlékművét, majd énekelve vonultak a Sarlósboldogasszony Székesegyházba. A szentmisén a 158 végzős diák az oltár közelében foglalt helyet, az ünnepet pedig a családtagok és hozzátartozók is nagy számban kísérték figyelemmel.

A szentmise főcelebránsa Márton apát távollétében Tamás perjel atya volt, a prédikációt pedig Bertalan atya, az iskola igazgatója mondta. Beszédében a hálaadás fontosságát hangsúlyozta, valamint arra buzdította a végzősöket, hogy életútjuk során mindig tudatosítsák: nincsenek egyedül, Isten kíséri őket.

A szentmise záróáldása után folytatódott a ballagási ünnepség. A Diákönkormányzat elnöke, Kerecsényi Gábor konferálta fel, először a 11. évfolyam nevében Bokor Zalán búcsúzott a végzősöktől. Beszédében felidézte az együtt töltött évek közös élményeit, hangsúlyozva a közösség erejét és az iskola formáló szerepét.

Az ünnepségen elhangzott Szabó T. Anna Útravaló című verse is, majd a végzősök nevében Simon Zsófia Lili mondott köszönetet tanáraiknak, szüleiknek és diáktársaiknak. Beszédében kiemelte: az itt szerzett tudás és emberi értékek biztos alapot jelentenek a jövő kihívásaihoz.

Az ünnep egyik kiemelt pillanata volt a Szent Norbert-díj átadása, amelyet a Csornai Premontrei Apátság adományoz. Az idei tanévben Sabján Olivér (12.D) részesült az elismerésben kiemelkedő közösségi és tanulmányi munkájáért.

A hagyományokhoz híven az ünnepség zárásaként hat végzős diák szavalta el Mécs László A királyfi három bánatacímű versét, köszöntve az édesanyákat anyák napja alkalmából. A megható pillanatok során a diákok virágcsokorral köszönték meg édesanyjuk szeretetét.

A ballagás végén a búcsúszalag felkötésével jelképesen is átadták az iskola zászlaját a következő évfolyamnak. A Magyar Himnusz eléneklése után a végzősöket a 37. zsoltár szavaival bocsátották útjukra, majd minden diák egy szál fehér rózsát helyezett az oltárra.

Az ünnepség méltó lezárása volt egy fontos életszakasznak, és egy új kezdet ígérete is egyben.

Isten áldása kísérje végzőseink útját!

Forrás: Premontrei Gimnázium