Zala Vármegye szellemi, kulturális és közösségi életének gazdagításáért, értékteremtő és közösségépítő szolgálatáért – a Csornai Premontrei Prépostság szerzetesközösségének ítéltek oda.

A méltatásában elhangzott, hogy rendünk munkája túlmutat a közösségen és értékteremtő jelenlétünk érezhető Zala vármegye kulturális és társadalmi életében is.

Türjén a középkorban épült templom teljeskörű megújulásával és a majorsági komplexum építése hozzájárult nemzeti értékeink és keresztény identitásunk megőrzéséhez, hosszú távon szolgálva a vármegye fejlődését, vallási és kulturális örökség gazdagítását.

Márton apát úr kórházi kezelése miatt megbízásából Száraz Kristian Dávid O. Praem. türjei plébános vette át a díjat a mai napon.

Premontreiek minden jó ügyért készen!

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., a Csornai Premontrei Prépostság tagja, Széchenyi-díjas professzor, tovább folytatta a középkori kéziratfeldolgozó kutatási munkáját a British Library-ben (London, UK, 2025. szeptember 9-13.), amelynek egyik eredménye ezúttal is a Premontrei Rend korai könyvkultúrájának feltárását gazdagította.

Szuromi professzor ezúttal a British Library két állományát, a Harley és az Arundel Gyűjtemény középkori anyagátvizsgálta. Az utóbbi gyűjteményben található egy kézirat, amely eddig nem kapott kellő figyelmet. Az Arundel kéziratok Thomas Howard (†1646), Arundel grófja nevét őrzi, aki I. Jakab (†1625) és I. Károly (†1649) angol király uralkodása alatt alakította ki kézirat-kollekcióját. A jelenlegi gyűjtemény kötetei 1831-ben kerültek a British Museum tulajdonába.

A vizsgált kódex tartalmát az 1834-ben publikált katalógus négy és fél kolumnában ismerteti, és úgy jellemzi, hogy egy olyan 12. századi kézirat, amely különböző szentek életét, csodákat és egyes személyek vértanúságát sorolja fel. A terjedelmes lista Máté apostol szenvedésének leírásával kezdődik (nem tévesztendő össze Jézus szenvedéstörténetének Máté evangéliumában olvasható leírásával), és a Szt. Miklós születésének tiszteletére írt nyolc olvasmánnyal fejeződik be. Ez egy teljes, jól tagolt tartalmat ad a kéziratnak, amelynek a tartalma így egyetlen műfajba sorolható. A műfaji besorolást azonban a 19. század első feléből származó katalógus nem végzi el. A British Library (London) és a Bibliothèque nationele de France (Párizs) közötti 2010-2012-es kutatási együttműködés is foglalkozott a vizsgált kódexszel. Ez, a 19. századi leírást azzal egészíti ki, hogy a kézirat fő része szenvedéstörténeteket és szentek életének a gyűjteményét tartalmazza, a liturgikus évhez; továbbá jelezte, hogy a kötet anyagának utolsó egységét képező Szt. Miklósról szóló olvasmányok későbbi kiegészítést jelentenek, mely egység a Vita Sancti Nicolai kivonatát tartalmazza. Ezt a művet a nápolyi János Diakónus (†910 után) fordította le görögből latinra, és amelynek a szövegét – az említett nemzetközi projekt kutatóinak véleménye szerint – a kézirat összeállítása után röviddel adtak hozzá a kötethez. A kódex keletkezési helyének pontosabb meghatározására sem a 19. századi, sem a 21. századi kutatás nem vállalkozott. Mindössze azt rögzítették, hogy az „nyugati kézirat”.

Szuromi Szabolcs Anzelm először a kódexben szereplő mű műfaját határozta meg. Ez nem más, mint a keresztény ókortól létező martyrologium. A martirologiumok-ról fontos tudni, hogy nemcsak a vértanúk és szentek élete kapott bennük helyet, ünnepeik naptári sorrendjében, hanem kiegészültek a helyi püspökök, apátok, emlékezetre méltó példaadó életet élt keresztény személyiségek biográfiai leírásával is. Életüknek és munkájuknak az ismerete nevelő hatással volt mind a klérus (vö. székesegyházi papság), mind a szerzetes közösségek tagjaira. Ezek a helyi listák fokozatosan gazdagodtak a szomszédos egyházmegyékhez vagy szerzetesi házakhoz kötődő nevekkel. 

A martyrologium sajátosságai megkönnyítették Szuromi professzor számára a vizsgált kézirat pontosabb datálását és keletkezési helyének megállapítását. Az elemzett kéziratban nemcsak számos olyan ismert személy életének leírása található meg, mint Szt. Kozma és Szt. Damján vértanúk (†287/303]), Szt. Jeromos (†420), Szt. Fulbertus (†1028), Szt. Ricarius (†645]), Szt. Severinus (†482), Szt. Willibrordus (†739) stb., hanem Szt. Norbert (†1134) és Stephanus de Bar metz-i püspök neve is (†1163). Stephanus 1120-tól volt Metz püspöke és bíboros, és fontos szerepet játszott a premontreiek Metz-ben történt megtelepedésében.

Kritikusan megvizsgálva a 229 fólió terjedelmű kéziratot, Szuromi professzor nem találta megalapozottnak azt az állítást, hogy a Vita Sancti Nicolai kivonatát utólag fűzték volna hozzá. Meglátása szerint, ezt sem a teljes szövegtanúban jelenlévő kézírás változatlansága, sem a pergamen kidolgozottságának egységes sajátosságai nem támasztják alá. Időbeli ok sem állhat fenn, hogy a szöveg utolsó egységét későbbi kiegészítésnek tartsák, hiszen maga a felhasznált latin fordítás a 10. század elejéről származik, míg a vizsgált szövegtanú egységesen 12. századi. Szuromi Anzelm határozott véleménye szerint, a kézirat keletkezési helyének és idejének a közelebbi meghatározásában világos támpontot nyújtanak a felsorolt szentek és emlékezetre méltó személyek. Hipotézisének további alátámasztásához Szuromi professzor összevetette kodikológiai és paleográfiai szempontból a vizsgált kódexet a 2025 novemberében a Gonville and Caius College-ban (Cambridge, UK) és a 2026 áprilisában a Biblithèque nationale de France-ban (Párizs) általa azonosított két másik kézirattal. Az összehasonlítás eredményeként megalapozottan állítható, hogy a jelenleg a British Library Arundel Gyűjteményébe tartozó most vizsgált kódexet a Metz-i Apátságban használták (Abbaye Sainte-Croix et Saint-Éloi de Metz). A Premontrei Rend ezt a közösséget, a hozzátartozó templommal és épületegyüttessel 1135-ben vette át. A szöveg Stephanus de Bar püspökről úgy beszél, mint aki akkor hunyt el, így a szövegtanú keletkezési dátuma röviddel 1163 utánra helyezhető. A kódex – sajátos műfajából, és annak a premontrei közösség napirendjében elfoglalt helyéből fakadóan – bizonyosan az asztali olvasmány szerepét töltötte be a Metz-i Apátságon belül.

A Szuromi Szabolcs Anzelm által azonosított kézirat, egyedi sajátosságai alapján, jelentős hatást fejtett ki az érett középkor szerzetesi és teológiai kultúrájára. A vizsgált kódex a Premontrei Rend mindennapos életében mutatta be a szentek és a kiemelkedő keresztény életet gyakorlók életpéldáját, nevelve ezzel a szabályozott kanonoki közösséghez tartozókat. Ugyanez a kézirat azért is jelentős, mert immár a harmadik olyan azonosított kötet, amely a Metz-i Premontrei Apátság kortárs könyvkultúrájának az alapját képezte, és őrizte meg azt az utókor számára.

Immár hagyománnyá vált, hogy rendi közösségünk Nagyboldogasszony ünnepe után háromnapos konventkiránduláson vesz részt. Úticélunk az idei esztendőben a csehországi Teplá premontrei apátsága és környéke volt, ahol Augustin perjel atya fogadott és kalauzolt minket.

Elsőként megismerkedtünk az ott élő premontrei testvéreinkkel, majd megtekintettük az apátság impozáns épületét. Öröm számunkra, hogy az apátsági templomban misézhettünk Boldog Hroznata sírjánál, aki magát az apátságot alapította 1193-ban. Itt imádkoztunk közösségeinkért, rendünkért és a ránk bízottakért.

Ezután Karlovy Vary fürdővárosát jártuk be, ahol a feltörő gyógyvízű forrásokból szinte minden rendtárs ivott a jellegzetes ivópoharak segítségével. Itt megtudhattuk, a városban megfordult többek között Jókai Mór és Liszt Ferenc is.

Utolsó napunkat Mariánské Lázně városában töltöttük, ahol jótékony hatású termálvíz tör fel. Érdekesség, hogy ezt a várost egykor a teplai apátság alapította. Utazásunk során sokat gyönyörködhettünk a cseh tájban, valamint a jellegzetes helyi ételeket is megkóstolhattuk.

Ezúton is köszönjük a teplai közösségnek, különösen is Augustin perjel atyának a kedves fogadtatást és kalauzolást. Dávid atyának a tolmácsolást, Bertalan atyának pedig a szervezést.

Pál testvér

Augusztus 16-án, Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódóan rendezték meg a hagyományosan az osli Mosolygó Szűzanya búcsúját, amelynek ünnepi szentmiséjén Márton apát úr volt a főcelebráns és az ünnepi szónok. Prédikációját a „Nagyasszonyunk, hazánk reménye!” kezdetű Mária-ének soraival nyitotta meg, amelyel utalt arra, hogy nemzetünknek szüksége van Patrónájára, hogy megmaradhasson azon a krisztusi úton, amelyen elődeink is jártak.

Szentbeszédében arra buzdította a híveket, hogy életük viszonyítási pontja a Boldogságos Szűz Mária életpéldája legyen. Mária hitének, alázatának és Isten iránti bizalmának követése fontos kapaszkodót jelenthet a mindennapokban, egyben hozzájárul ahhoz is, hogy megőrizzük őseink hitét és a ránk hagyományozott értékeket.

Az ünnepi szabadtéri szentmisét követően körmenetre került sor. A szép számban összegyűlt zarándokok és hívek búcsúi énekeket énekelve, zászlók kíséretében hordozták végig a falu főutcáján az osli Mosolygó Szűzanya kegyszobrának másolatát, majd a körmenet a kegytemplomba érkezett. Az ünnepet a templomban a virágok megáldása zárta, amelyből minden hívő és zarándok vihetett haza otthonába.

A búcsú ünnepe idén is lehetőséget adott arra, hogy a hívek közösségben, imádságban és énekszóval fejezzék ki Mária iránti tiszteletüket, és az ő közbenjárását kérve erősítsék meg hitüket.

Szomorú szívvel és a feltámadás hitében tudatjuk a kedves testvérekkel, hogy Premontrei Rendünk korábbi generális apátja, Ft. Thomas A. Handgrätinger O.Praem. atya, súlyos betegség után, tegnap reggel, 2026. július 24-én a Windbergi Premontrei Apátságban lévő szobájában visszaadta lelkét Teremtőjének.

Temetéséről később intézkednek, várhatóan eredeti rendi közösségének helyén, a németországi Windbergben helyezik végső nyugalomra.

Hálát adunk Istennek imádságos életéért, alázatos vezetői stílusáért, valamint a premontrei rend és az egyetemes egyház iránt végzett odaadó szolgálatáért.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében az örök életben. Ámen.

Generális apát úr életútja

Thomas Anton Handgrätinger 1943. március 4-én született a németországi Ulmban. Középiskolai tanulmányai végeztével 1963-ban lépett be a Windbergi Premontrei Apátság közösségébe. Teológiai tanulmányait Innsbruckban folytatta, majd 1969-ben pappá szentelték. A következő két évtizedben hittanárként és ifjúságképzésért felelős rendtársként munkálkodott. 1976-tól kormányzó perjelként, majd 1994-től apátként irányította a windbergi kanónia életét.

Számos rendi tisztség viselése után 2003-ban a Premontrei Rend generális apátjává választották, amely tisztségét 2018-ig, nyugalomba vonulásáig viselte. Nyugdíjas éveit eredeti rendi közösségében, Windbergben töltötte, de számos rendi ünnepen a továbbiakban is képviselte a premontrei rend vezetését, amíg egészségi állapota lehetővé tette.

Magyarországi kapcsolatok

Thomas generális apát úr több alkalommal járt Magyarországon, illetve azon belül Csornán is, már az 1980-as évektől kezdődően. Egy 2008-ban mondott beszédében így emlékezett vissza ezekre az első látogatásokra: Itt, Csornán gyakran megfordultam, először még a kommunista időkben, amikor még minden többé-kevésbé csak titokban folyhatott. Akkoriban még Adorján plébános úr bocsátott be minket, s fogadott a bejárat melletti kis helyiségben. Aztán itt lehettem [Ödön apát idején] Schauermann Ince testvér beöltözésén, második elődömmel, Marcell van de Ven generális apát úrral együtt. Az újrakezdés és virágzás időszaka volt ez. További látogatásaim során megfigyelhettem az építkezést s a házban lévő lendületet, a kolostorépület újbóli birtokbavételét, renoválását s a jelenlegi konventhez való igazítását. Majd láthattam a szombathelyi iskola átvételét, mely nem kis kihívást jelentett e kicsiny konvent számára. Sok minden történt. A rendszerváltást követő külső megújulással párhuzamosan zajlott a közösség belső megújulása is, ám valamivel fáradtságosabban. Ez reményt teremt a jövő számára.

Az elöljáróválasztásokon túl, amikor a generális apátnak hivatalból jelen kell lennie a helyi közösségben, Thomas generális apát úr számos további alkalommal is megtisztelte jelenlétével rendi ünnepeinket. 2012-ben részt vett és szentbeszédet mondott Ödön emeritus apát úr csornai gyémántmiséjén. 2015 októberében hasonlóképp Csornán, Márton apát úr benedikálási szentmiséjén köszöntő beszédével képviselte a rend központi vezetését. A premontrei rend 900 éves jubileuma kapcsán rendezett ünnepségeken – már emeritus generális apáti minőségben – a reprezentatív feladatokból is részt vállalt. 2021. szeptember 25-én a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott rendi konferencián előadásában bemutatta a rendalapító Szent Norbert életét és jelentőségét, valamint a 900 éves rend történetét. 2022. augusztus 19-én pedig részt vett a felújított türjei apátsági templom újraszentelési szertartásán is, ahol az ünnepi szentmise szónokaként segített átelmélkedünk a templom és a Szűzanya élete titkának összefonódását.

Nagy öröm volt a magyarországi premontrei közösségek számára, hogy a 900 éves jubileumi rendezvények keretében, 2019-ben magyar nyelven is megjelenhetett Thomas generális apát úr könyve Szent Norbert atyánk életéről, lelkiségéről és rendünk jelentőségéről.

Az eredeti, német nyelvű kiadvány 2011-ben látott napvilágot, magyar fordítását gödöllői rendtársunk, Ullmann Péter Ágoston atya készítette. A könyv ajánlója így foglalta össze Thomas gerenális apát úr könyvének szellemiségét: „Mi mozgatta egykor a xanteni Norbertet, Magdeburg érsekét és a Premontrei Rend alapítóját, hogy gyökeresen megváltoztassa életét, és az evangélium szellemében az egyházat és a politikát is változásra bírja? Thomas Handgrätinger O. Praem., a Premontrei Rend generális apátja rendalapítójának lelkiségét és karizmáját kutatja, és bemutatja Norbert életének azon elemeit, amelyek a mai világban is keresztény megújulásra lelkesítenek. Ezt bizonyítja a rend ma is tartó növekedése Európa szívében.”

2026. július 5-én, vasárnap köszöntöttük apátsági templomunkban a csornai származású, idén pappá szentelése 50. évfordulóját ünneplő Kutschi András c. prépost atyát. Az aranymisén számos csornai és környékbeli hívő mellett a jubiláns atya testvérei, rokonai, egykori hívei és több paptársa is együttesen részt vettek. A szentbeszédet Mórocz Tamás bodajki plébános mondta, aki közeli tanítványként emlékezett meg András atya papi szolgálatáról és egész életművéről.

A római katolikus egyházban régi hagyomány, hogy a pappászentelés „kerek” évfordulóit jubileumi szentmisével ünnepeljük. Ilyenkor a jubiláló lelkipásztor az őt szolgálatába meghívó Istennek ad hálát az elmúlt évtizedek kegyelmeiért, paptársai és a helyi közösség pedig felköszöntik az atyát ezen kivételes évforduló alkalmával. András atya papi pályafutása a csornai Nagyboldogasszony-templomból indult, hiszen első szentmiséjét itt tartotta 1976 júniusában. Ezért is fogadtuk őt különösen nagy örömmel apátsági templomunkban, s így erre az aranymisére egy kicsit most ő is „hazajött” közénk. Isten éltesse és tartsa meg őt sokáig, jó erőben és sok örömben további szolgálata során!

András atya életútja

Kutschi András atya 1948. május 18-án Csornán látta meg a napvilágot. Szülei és egész családja kereskedelemmel foglalkozott. Középiskolai tanulmányait a helyi Hunyadi János Gimnáziumban végezte. A Lentiben töltött sorkatonai szolgálat után teológiai tanulmányait a Győri Hittudományi Főiskolán folytatta. 1976. június 17-én szentelte pappá dr. Pataki Kornél megyés püspök a győri székesegyházban. Kápláni éveit 1976 és 1980 között a rábaközi Szil községben, 1980 és 1988 között a soproni Szent Margit-plébánián töltötte. Első plébánosi kinevezését Szilsárkányba kapta 1988-ban, majd 1992-ben azzal a megbízatással küldte Oroszlányba az akkori győri püspök, hogy új plébánosként ő irányítsa az új oroszlányi templom megépítésével kapcsolatos teendőket.

Az egyházmegyei határok rendezése miatt 1993-tól átkerült a székesfehérvári egyházmegye szolgálatába, mint az oroszlányi és kecskédi egyházközségek plébánosa. E települések lelkipásztorként egészen 2025-ös nyugdíjba vonulásáig, pontosan 33 éven át szolgálta a helyi közösség lelki és hitbeli alakulását, fejlődését. Szolgálata elismeréseként 1997-ben dr. Takács Nándor székesfehérvári püspöktől címzetes préposti kinevezést kapott, mivel András atya kezdetek óta odaadó munkájával látta el az ifjúság és a hívők lelki gondozását, és rendületlen lelkesedéssel tevékenykedett az általa ellátott települések hitélétének megtartásáért, folyamatos javításáért.

Mórocz Tamás bodajki plébános atya szentbeszéde a csornai aranymisén:

Kedves András Atya! „Taníts meg számot vetni napjaink sorával...” (Zsolt 90,12) Ezzel a zsoltáridézettel szeretnélek köszönteni. Aranymiséd ünnepén ez az ige különös mélységet kap: ötven év papi szolgálatára visszatekintve nem csupán az eltelt évek számát látjuk, hanem azt a megszámlálhatatlan kegyelmet is, amellyel Isten végigkísérte életedet.

Szeretném megköszönni felkérésedet, hogy csornai aranymisés szónokod legyek. Megható volt azon a helyen ünnepelni Veled és a csornai premontrei közösséggel papszentelésed 50. évfordulóját, ahonnan származol, ahol papi hivatásod kibontakozott, és ahol első szentmisédet is bemutattad.

Igen szép helyről indultál, és úgy érzem, hogy ez egész életedet meghatározta. A szépség iránti érzéked mindig megmutatkozott, és az a sok talentum, amelyet szüleidtől örököltél, papi szolgálatodban is bőséges gyümölcsöt termett. Ezek közül különösen szeretném kiemelni azt az intellektuális igényességet, amellyel minden közösségedben emelted az emberek lelkét. Soha nem elégedtél meg a középszerűséggel. Mindig arra törekedtél, hogy saját személyed háttérbe húzódjon, és egyedül Krisztus kerüljön előtérbe. Homíliáid, gondolataid és írásaid gazdagsága erről tettek tanúságot. Amikor egyházmegyénkbe érkeztél, egy templom építésének feladatát örökölted meg. Az a templom ma joggal nevezhető Oroszlány oázisának: olyan szent helynek, ahol az ember már itt a földön is megsejtheti valamit a mennyország békéjéből és szépségéből. Mindig lehajoltál az egyszerű emberekhez. Amikor azt érezted, hogy a figyelem középpontjába kerülsz, inkább visszaléptél. Sok történetet ismerek arról, hogyan látogattál hajléktalanokat, kerested fel a fogyatékkal élő embereket, és milyen rendületlen hűséggel tanítottad a hittant hosszú papi éveid során.

Köszönöm, hogy már kispapi felvételemkor, a konkurzuson is ott voltál, érdeklődtél irántam. Pappá szentelésem után még közelebb kerültünk egymáshoz, amikor Tatabányán kezdtem papi szolgálatomat. Többször meghívtál, és a Veled folytatott beszélgetések soha nem maradtak a felszínen: mindig gazdag gondolatokkal, lelki mélységgel és új felismerésekkel tértem haza. Külön ajándék a humorod. Tudsz mosolyogni önmagadon és a világon is – ez ritka és nagy érték. És amit talán nem mindenki tud: kiválóan főzöl. Egyszerű, mégis nagy szeretettel és igényességgel elkészített ételeiddel mindig örömmel vendégeltél meg bennünket. A szó legnemesebb értelmében igazi álmodozó vagy. Mindig voltak nagy terveid, nem önmagadért, hanem az Egyházért és az emberekért. Szívből kívánom, hogy a jó Isten teljesítse be mindazt, amit szeretetből és hittel a szívedbe helyezett.

Kedves András atya! A Prédikátor könyvének szavai jutnak eszembe rólad: „Mindent szépen alkotott a maga idejében.” (Préd 3,11). Úgy érzem, ez a mondat különösen igaz a Te életedre és papi szolgálatodra. Isten szépen formálta hivatásodat, gazdagította talentumaidat, és rajtad keresztül számtalan ember életét érintette meg. Hálát adunk azért a sok lelki ajándékért, amelyet általad kaptunk. Adja az Úr, hogy lelki gazdagságod, bölcsességed, mély hited és Krisztus iránti szereteted még sok éven át legyen világosság, remény és áldás mindazok számára, akiket szolgálsz. Ad multos annos!

Paptestvéri szeretettel: Tamás atya

Keszthelyi iskolánk, a Premontrei Szakgimnázium és Technikum az NSZFH 2026-os országos Top100 technikumi ranglistáján az 56.helyen szerepel (Zala Vármegye 3. legjobb technikumaként).

A rangsorolás a következő értékelési szempontok alapján történt:

1. a technikumokba beiratkozó tanulók 2024/2025-ös tanév végi, 8. évfolyamos tanulmányi eredménye;
2. a technikumi tanulók közismereti érettségi vizsgaeredményeinek átlaga;
3. a szakmai vizsgák százalékos eredményeinek átlaga;
4. az intézmény teljes munkaidős oktatóinak az oktatói összlétszámhoz viszonyított aránya;
5. az intézmény digitális eszközellátottsága;
6. az évfolyamukat sikeresen teljesítők aránya;
7. a sikeres szakmai vizsgát tett tanulók esetében - a teljes képzési ciklust figyelembe véve - a duális képzésben résztvevő tanulóik aránya,
8. a 2025/2026-os tanévben a kilencedik évfolyam megkezdésekor megírt bemeneti szakképzési kompetenciamérésen elért eredmény.

A Top 100-ba bekerülni is megtiszteltetés, de az idei 56. helyezés a tavalyi 93. helyhez képest különösen jelentős előrelépés, mely azt mutatja, hogy jó úton haladunk.

Hálás köszönet érte fenntartónknak, hogy biztosítja a színvonalas munkánkhoz szükséges feltételeket; köszönet a tantestületnek; a tanulóknak akik minket választanak; valamint a szülőknek, akik ránk bízzák gyermekeiket! A jövőben is igyekezni fogunk, hogy diákjainknak minden téren a legjobb képzést nyújtsuk akár a továbbtanuláshoz, akár a munkába állás sikerességéhez!

Gradwohl Ágnes igazgató

Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász professzor legújabb, u003cemu003eA régi és az új összhangja – Az egyházjog fegyelmi keretei kánonjogtörténeti távlatból - című, 2025-ben megjelent könyvét mutatták be a Gál Ferenc Egyetemen.

A Szent István Társulat gondozásában megjelent kötet a szerző 2020 és 2025 között folytatott nemzetközi kutatómunkájának eredményeit foglalja össze. A munka azt a kérdést vizsgálja, hogy az egyházi normák hogyan őrzik meg az egyház tanításának állandó lényegét a különböző történelmi korszakokban és kulturális környezetekben, hangsúlyt fektetve a Krisztushoz és tanításához való ragaszkodásra.

A november 20-i bemutató házigazdája Kovács József helynök volt. A könyvet Balogh Elemér jogtörténész professzor, korábbi alkotmánybíró ismertette, kiemelve, hogy a mű feltárja az egyház élő jogát meghatározó, máig ható rétegeket, segítve a hatályos kánonjog jobb megértését.

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., Széchenyi-díjas professzor tovább folytatta a középkori kéziratfeldolgozó kutatási munkáját a Gonville and Caius College Könyvtárában (Cambridge, UK, 2025. november 24-29.), amely ezúttal a Premontrei Rend korai történetének a feltárása szempontjából is jelentős új eredménnyel zárult.

A Szuromi professzor által 2025. november végén, a kéziratállományában elemzett két kódex egyike sajátos összetételű anyagot tartalmaz. A kéziratot Montague Rhodes James írta le részletesen 1907-ben. James egyedülállóan tehetséges filológus és paleográfus volt, aki fáradhatatlanul dolgozta fel a 19. és a 20. század fordulóján számos angliai könyvgyűjtemény állományát. A konkrét kéziratot ő a 13. századra tette, de pontosabb meghatározással nem élt, sem a kódex keletkezési helyét, sem műfaját illetően. A nagyon kisméretű kötet (120 x 95 mm) pergamenre íródott, amelynek terjedelme 110 fóliót tesz ki (oldalszámozással), amely két nagyobb kortárs egységnek az utólagos összekötéséből jött létre (colligatum). A kézirat újonnan elvégzett alapos tartalmi, kodikológiai és paleográfiai elemzése további jelentős tényekkel tudta pontosítani és kibővíteni James leírását.

A James által már azonosított terjedelmű két fő egységből az első a pp. 5-84-en, a második pedig a pp. 85-220-en olvasható. Az is világosan megállapítható, hogy a két egység kortárs és egyazon szkriptroriumban készült. A kötet tartalmi összetétele alapvető segítséggel szolgál a keletkezési hely és idő pontosabb megállapításához. A szöveg következetes áttekintésével öt művet tudunk benne megkülönböztetni egymástól. Ezek a művek vagy egymáshoz kapcsolódnak témájuk tekintetében, vagy a kanonok által végzett, jogilag bizonyító erővel rendelkező okiratok kiállítói, őrzési, valamint hivatalos tanúként és nyilvántartóként történő tevékenységéhez tartalmaznak előírásokat, kiegészítve tulajdoni jogügyletre vonatkozó útmutatásokkal. Ez utóbbi feladatkőrt nevezzük hiteleshelyi tevékenységnek (locus credibilis). Hiteleshelyek a középkori Franciaország területén is működtek, amelyek jogosultak voltak hiteles – jogi tényeket és jogcselekményeket rögzítő – írásos dokumentumok kiállítására, amely feladatot elsődlegesen káptalanok és kolostorok látták el. Ezt szükséges kiegészíteni azzal a kódexbe illesztett művel, ami a nem szerzetes-kanonokok számára tartalmazza azokat a követendő elveket és életszabályokat, amelyek a premontrei kanonoki élet gyakorlásához szükségesek. Így világos, hogy a vizsgált kézirat egy olyan kanonoki közösség számára került összeállításra, amelyet a Premontrei Rend átvett, és tagjai felvételre kerültek a premontrei közösségbe. A tartalmi, kodikológiai és paleográfiai tények összevetése alapján Szuromi Szabolcs Anzelm megállapította, hogy ez a hely a Metz-i Apátság volt (Abbaye Sainte-Croix et Saint-Éloi de Metz). A Premontrei Rend ezt a közösséget, a hozzátartozó templommal és épületegyüttessel 1135-ben vette át, így a kézirat keletkezési dátumát 1135 és 1140 közé kell datálnunk. Ezt az időbeli meghatározást alátámasztja a kéziratban azonosítható mindhárom kéz jellegzetessége is.

A Szuromi professzor által feltárt kézirat nemcsak a Premontrei Rend metz-i könyvkultúrájának fontos emléke, hanem a rend korai működésének és terjeszkedésének egyedülálló szövegtanúja is egyben. Az már eddig is ismert volt, hogy a Premontrei Rend Xanten-i Szt. Norbert által (†1134) történt megalapítását követően (1120) hogyan fejlődött a 12. században. Azonban ez az első olyan azonosított kézirat, amely a premontrei közösségek korai terjeszkedésének – kolostorok, káptalanok – módszerét is megvilágítja, az átvett – csatlakozó – közösségek tagjainak tekintetében támasztott előírásokra és a korábbi közösség átalakításának alapelveire vonatkozóan. A Gonville and Caius College állományában azonosított kódex mindezen túl kellő támponttal szolgál arra, hogy a premontrei kanonokok miként törekedtek a megszentelt életforma méltó módon történő megvalósítására az Egyház hitelveinek, valamint lelki és erkölcsi előírásainak követésével.

A Szombathelyi Egyházmegye védőszentjére, Szent Mártonra november 8-án emlékeztek a szombathelyi székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Székely János megyéspüspökkel és Fekete Szabolcs Benedek segédpüspökkel, valamint az egyházmegye papjaival bemutatta és a szentbeszédet mondta Fazakas Márton csornai premontrei apát.

A szentmise elején Székely János püspök köszöntötte a jelenlévőket és a szentmise főcelebránsát. Az apát három gondolatot fejtett ki a prédikációba. Első személyes vonatkozású, hogyan lett Márton a szerzetesi neve. Rámutatott: ez a név kötelez.

A második, hogy Márton Pannoniában született. Ő az első magyar szent. Bejárva Európát Márton szentté tudott és szentté akart válni. Az apát feltette a kérdést: a mai fiatalok hogyan viselkednek, hogy viszik tovább, amit tőlünk kaptak? Vajon rájuk is büszke lehet szülőföldjük?

Márton elindult felvértezve valamivel, amit itt kapott, ami elég volt ahhoz, hogy ma itt őt emlegessük. Szeressünk az ő nyomdokában járni – buzdított a szónok. Márton azért járta be ezt az utat, hogy közelebb kerüljön Istenhez, az örök boldogsághoz, ez fontos a ma emberének is.

Pannónia földje megadta a lehetőséget neki, hogy szentté váljon – és megadja azóta is. Ha a népünkre tekintünk, bizony sokáig lehetne sorolni a példákat. Vajon miből merítettek erőt? Mi tudunk-e sziklák lenni környezetünk, esetleg egész népünk számára? Sokaknak sikerült. Talán, hanem is nagy méretekben, de nekünk is sikerül.

A harmadik prédikációban elhangzott gondolat, hogy Márton bújócskázik. A sors, amelyet maga előtt lát, arra készteti, hogy elbújjon a püspöki kinevezés elöl. Vajon nem volt igaza Mártonnak? Óriási közhely, de igazság is: az emberekkel való foglalkozás a legnehezebb. Meghallgatni, elfogadni, gyógyítani. A bújócska után hangzik el: „nem vonakodom a munkától”. Bújócskát mi is játsszuk, amikor az Isten szándékát nem vesszük figyelembe, és elrejtőzünk. Ez az Isten elöl való rejtőzködés jellemző a 21. század emberére, mindig van okunk és magyarázatunk a rejtőzködésre. Mintha félnénk az Isten elé állni. Pedig tudjuk, hogy az Úristen annyit kér, amit véghez tudunk vinni. Minden kereszthez ad kellő erőt és kegyelmet.

Mártonkodjunk” Márton nap környékén környezetünkben, irányítsuk figyelmünket erre a színes egyéniségű férfira – fogalmazott az apát. Mi Márton titka? Miért szeretjük ennyire? Számtalan falu és templom viseli a nevét. A másik emberben, akivel a városkapuban találkozunk, a rám bízottban, a tőlem függőben, a tőlem nem függőben észre kell venni azt, hogy egymásért is vagyunk. Nehéz feladat ez nekünk, mivel mindenki önmegvalósításba kezdett. Hol járunk a Mártonná válás útján? – tette fel végül a kérdést Fazakas Márton. Mindenkinek magának kell erre válaszolni.

A záróáldás előtt Kiss István szombathelyi karitászigazgató köszönte meg az apátnak a tanítását. Fazakas Márton pedig kifejezte háláját azért a támogatásáért, szeretetéért, amit a premontrei rend kap az egyházmegyétől.