Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., Széchenyi-díjas professzor tovább folytatta a görög nyelvű kánonjogtörténeti kéziratfeldolgozó munkáját a Kopt Ortodox Kulturális Központban (Kairó: 2025. október 7 – 11), és a Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban (2025. október 21 – 25).
A különböző szintű zsinatok (azaz synodi, concilia) fontos szerepet játszottak az egyház saját írott jogának kialakításában, bár a korai időszak zsinatairól – ahogy a 3-5. századi alexandriai zsinatokról is – a legtöbb esetben csak közvetett forrásaink vannak (pl. Caesareai Euzébiusz [†339] egyháztörténeti munkájából értesülünk róluk). Valójában a 4. századra nemcsak az Egyház tartományi struktúrája alakult ki, hanem több egyedi zsinati döntés is fennmaradt. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a zsinat tekintélye kezdetben a részt vevő zsinati atyák számától függött. Ezeken a zsinatokon a püspökök közösen gyakorolták püspöki hatalmukat, amint az a zsinati atyák aláírásainak listájából is kitűnik, amelyben vállalták, hogy elfogadják a kihirdetett döntéseket. Szuromi professzornak 2024. októbere óta tizenhat alexandriai zsinat időpontját és szövegét sikerült azonosítania a kairói Kopt Ortodox Kulturális Központba összegyűjtött anyagban (a 231-ben; a 306-ban; a 320-ban; a 321-ben; a 326-ban; a 338-ban; a 340-ben; a 346-ban; a 350-ben; a 362-ben; a 363-ban; a 364-ban; a 370-ben; a 399-ben; a 400-ban; és a 430-ban megtartott alexandriai zsinatot). A megvizsgált alexandriai tartományi zsinatok időpontjai és határozatai alapján jól látható, hogy a máshol tartott fontosabb keleti zsinatok után összehívott saját ülésükön megismételték az azokon a zsinatokon elfogadott határozatokat (pl. 326-ban a 325. évi Niceai Zsinat, 346-ban a 343. évi Szerdikai Zsinat döntéseit).
A 2025. október 7 és 11 között azonosított alexandriai zsinatok anyagának sajátossága (vö. 320., 338., 362., 363., és 400. évi zsinat), hogy kapcsolódik hozzájuk a zsinatok ülésezése alatt az egyes püspökökkel folytatott levelezés is. Míg a zsinatok szövege görög nyelven maradt fenn, addig a levelezés görögül és koptul. Ezek a levelek pontosabb háttérképet nyújtanak az egyes zsinatokon lefolyt témák megértéséhez (pl. a visszatért Athanasius páriárka szentháromságtani és krisztológiai érvelése a 362. évi Alexandriai Zsinaton, vagy Jovianus császár igaz hitre történő engedése a 363. évi Alexandriai Zsinaton).
A Kairóban feltárt anyag tükrében különösen is figyelemreméltó a Szuromi Szabolcs Anzelm által Szentpéterváron azonosított 102 fólióból álló görög nyelvű kézirat, amely a legutóbb felsorolt öt alexandriai zsinat és a hozzájuk kapcsolódó püspöki levelek koraközépkori szövegtanúja (a szövegösszehasonlítás teljes egyezést mutat mind az öt zsinat kánonállománya, és az azokhoz kapcsolódó, püspököknek szóló levelek tekintetében a Kairóban található görög nyelvű anyaggal, azonban a Szentpéterváron őrzött kéziratban kopt szöveg nem található).
A görög nyelvű kézirat a Szentpétervári Nemzeti Könyvtár Saint Germain des Prés-ből származó állományához tartozik. Ahogy azt Szuromi professzor már 2022-ben, az apátsági könyvtár összetételének rekonstrukciójakor részletesen kifejtette, Richelieu bíboros (†1642) rendelkezésére 1638-ban a Corbie-i Apátság könyvtárát a Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtárával egyesítették, ami mintegy 400 kódex átszállítását jelentette. Minden bizonnyal ekkor került át a vizsgált kézirat is a saint germain des prés-i anyagba.
A kódex alap-ívfüzet állománya angolszász pergamenre íródott, a 7. század közepén, bizonyosan Lindisfarne-ben. Ezt támasztja alá a felhasznált pergamen kidolgozottsága, az írásforma és a díszítés. A másolási hely és időpont meghatározását megkönnyíti, hogy a kódexet bevezető – kiegészítő – fólió verzó oldalán egy rövid latin összegzés olvasható Aidan apát, mint hivatalban lévő személy addigi tevékenységének összefoglalója. Mint ismert, a Lindisfarne-i Apátságot 634-ben alapították, melynek első apátja Aidan (634-651) volt. Így a kéziratot legkésőbb 651-ben másolhatták. A görög szövegtanú legvégén egy négy bi-fólióból álló kiegészítő ívfüzet helyezkedik el, amely a Corbie-i Apátság napirendjét és lelkitükrét tartalmazza latin nyelven, bevezetőjében kifejezetten úgy említve Theophrid apátot, mint aki hivatalban van. A Corbie-i Apátságról tudjuk, hogy 659-661 körül alapították a Luxeuil-i Apátságból jött ír szerzetesek. Theophrid Corbie első apátja volt (662-675). Így a vizsgált kézirat minden kétséget kizáró módon már nagyon korán Corbie-ba került Lindisfarne-ből. A Corbie-i Apátság korai közösségének görög nyelvű kultúrájáról más – szintén a Szentpétervári Nemzeti Könyvtár állományához tartozó – kódex is tanúskodik.
A fentiek alapján elmondható, hogy a Saint Germain des Prés-i Apátság Szentpéterváron található kódexállománya görög nyelvű kéziratainak Szuromi Szabolcs Anzelm által történt vizsgálata egy újabb kiemelkedő szövegtanú azonosításához vezetett. A leírt kódex három szempontból is egyedülálló. Egyfelől azon alexandriai zsinatok és a hozzájuk tartozó püspöki levelezés görög nyelvű szövegtanúja, melyeknek pontos anyaga a 2025. október eleji kairói kutatásig ismeretlen volt. Másfelől, a kézirat Lindisfarne-ben történt görög nyelvű másolása újabb és egyértelmű bizonyíték az Alexandria és az ír kolostorok között fennálló szoros kapcsolatnak, és a görög nyelvű kultúra jelenlétének. Végül, a kódex korai Corbie-ba kerülése további fontos adalékkal szolgál a kéziratoknak a Lindisfarne-i Apátság és a Corbie-i Apátság közötti korai cirkulációjához, így az angolszász-skót területeken és a kontinensen található ír kolostorok közötti fegyelmi, liturgikus és lelkipásztori művek vándorlásához és kölcsönhatásához.
