Július 12-én egy igazán különleges napunk volt a csornai Premontrei Apátság ministránsaival kirándulni mentünk, méghozzá a győri Xanius János Állatkertbe!

Már reggel is izgatottan gyülekeztünk, és mindenkin látszott, hogy valami jóban lesz részünk. A program annyira színes volt, hogy szinte észre se vettük, hogy repül az idő! A capybara show-val indítottunk ezek a nagy, cuki rágcsálók totál nyugodtan mászkáltak, mintha csak a világ legnagyobb nyugalmát hozták volna magukkal. Aztán jöttek a pingvinek, amint kis totyogó banda végigvonult előttünk a saját „sétájukon” olyanok voltak, mint egy mini divatbemutató!Az elefánt tréning kifejezetten lenyűgöző vol hatalmas, mégis gyengéd állatok, amiket láthatóan szeretettel tanítanak. Tényleg elképesztőek.
Aztán jött a legmókásabb rész: az etetés! Kecskéket simogattunk és a tevéket próbáltuk elérni, még az őzek is odasomfordáltak egy kis finomságért. Zebrát is láttunk közelről és őszintén, nem is gondoltuk volna, hogy ennyire kíváncsiak és barátságosak! A tapírokat imádtuk olyan fura, de imádnivaló kinézetük van. És persze a majmok… hát azok teljesen elvarázsoltak minket! Ugrabugráltak, pimaszkodtak és úgymond az egyik csipáz „műsort” adott nekünk.
Közben jókat ettünk, nevettünk, beszélgettünk. Igazi közösségi élmény volt, minden percét élveztük. Volt benne nevetés, rácsodálkozás, néha egy kis rohangálás, de leginkább sok-sok mosoly.
A nap végére kellemesen elfáradva, de szívvel-lélekkel feltöltődve indultunk haza. Ez a nap biztos, hogy sokáig megmarad bennünk nemcsak az állatok miatt, hanem azért is, mert együtt voltunk, és jó volt együtt.

Nagy Júlia, ministráns