Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., Széchenyi-díjas professzor tovább folytatta a középkori kánonjogi vonatkozású kéziratokat leíró kutatását a Bibliothèque nationale de France-ban (Párizs: 2026. április 22 – 25.).
A Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France) legrégibb könyvállománya a királyi palota könyvtárából származik, amelyet a „bölcs” jelzővel illetett V. Károly király (1364–1380) hozott létre 1368-ban. A gyűjtemény anyagát XI. Lajos (1461–1483) egészítette ki jelentősen, megalapítva 1461-ben a Bibliothèque du Roi-t. Ettől a dátumtól számítjuk a jelenleg Francia Nemzeti Könyvtárnak nevezett intézmény létrejöttét. A könyvtár első teljes katalógusa (az anyag többszöri költöztetése ellenére) szerencsére már 1739 és 1753 között elkészült, így az akkoriban alkalmazott leírási módszer alapján átfogó kép alakítható ki a francia forradalom előtti gyűjtemény összetételéről. A francia forradalom időszakában (1789–1799), a szekularizáció következtében az intézmény könyvállománya jelentős arányban megnövekedett, mind a nemesek magánkönyvtáraiból, mind az egyes püspökségekről, kolostorokból és plébániákról származó anyaggal. A középkori kánonjogi kéziratok jelenleg az öt önálló alkönyvtárból a Richelieu-Louvois és az Arsenal állományában találhatók. Figyelemreméltó, hogy az utóbbi évtizedben jelentős – nemzetközi együttműködésben megvalósuló – programok indultak a franciaországi kéziratállomány, különösen annak középkori eredetű részének online formában történő hozzáférhetővé tételére (ld. Mantragora-projekt, Gallica-projekt, Jonas-adatbázis). Ezeknek az interneten elérhető eredményei (digitalizált kötetek, az új kutatások eredményeit beillesztő kódex leírások, beleértve a naprakész bibliográfia feltüntetését is) egyre bővülnek. Azonban ennek ellenére az óriási kéziratállomány újrafeldolgozása (harmincegymillió körülire tehető dokumentum), különösen a teológiai, patrisztikus, és kánonjogi munkák tekintetében, még mindig elsődlegesen az egyéni kutatói munkákra épül.
Legújabb kutatási munkája keretében Szuromi professzor egy olyan munkát kódexet tudott azonosítani, amelynek mindeddig nem történt meg a részletes vizsgálata és azonosítása. A kézirat egyedüli leírását Lépold Delisle adta közre a 19. században (Párizs 1863- 1871). Ebben meglehetős pontossággal rögzítette a tartalmi tényeket, azonban a kötet tényleges műfajára, keletkezési helyére és idejére nem tért ki. Szerkezetileg a 188 fólió terjedelmű pergamen kézirat (mérete 230x135 mm) két fő egységből épül fel, melyek szerzői alapján Delisle a munkát a patrisztikus anyaghoz, valamint a teológia történethez sorolta, nem vizsgálva a benne szereplő szövegek tartalmát, és egyedi kombinációjuknak jelentőségét. Szuromi Szabolcs Anzelm a vizsgálat során megállapította, hogy a két egységet egyetlen kéz másolhatta és ugyanazon író műhely jellegzetességeit viseli; valamint, hogy a kötet nem utólagosan került összekötésre (vagyis nem colligatum). Ez különösen is jelentős az első egységet megelőző – a Delisle által kiadott leírásban egyáltalán nem vizsgált – bevezető szakasz elemzése szempontjából, amely szintén azonos kézzel íródott, és nem kerülhetett utólag a kéziratba.
Szuromi professzor külön figyelmet szentelt ennek a tematikus bevezetőnek, amelyben egy eddig ismeretlen teológiai és fegyelmi összegzés olvasható. A szakasz szerzője arról értekezik, hogy amennyiben valaki a szerzetesi életforma helyett a szerzetes-kanonoki (vö. szabályozott kanonoki) életet kívánja gyakorolni, akkor ehhez milyen elveket, életszabályokat, és napi beosztást szükséges elsajátítania. Itt külön említés történik Szt. Ágostonra és Beda Venerabilis-re, akik munkáinak rendszeres olvasása eligazítást nyújt nemcsak a lelkiség követésében, hanem az engedelmes és erényes közösségi életben, valamint a rendszeres lelkiismeretvizsgálat és a lelket beszennyező bűnök feltárásában. Szuromi professzor ennek a kifejtésnek az elemzése alapján megállapítja, hogy a vizsgált kézirat egy olyan kanonoki közösség számára került összeállításra, amelyet egy kanonokrend átvett, és eredeti tagjai felvételre kerültek a szerzetes-kanonoki közösségbe. A tartalmi, a kodikológiai és paleográfiai tényeket megvizsgálva (írásforma, a pergamen minősége, a díszítés jellege és színvilága) és mindezt összevetve a 2025. november 24-29-én a Gonville and Caius College (Cambridge, UK) kéziratállományában azonosított kódex sajátosságaival is, a kötet keletkezési helye minden bizonnyal Metz. A kódex tehát szintén a premontrei Abbaye Sainte-Croix et Saint-Éloi de Metz-ben került összeállításra. Ezt a közösséget, a hozzátartozó templommal és épületegyüttessel, a premontreiek 1135-ben vették át. A vizsgált kézirat – a Cambridge-ben őrzött ‘kanonoki zsebkönyvhöz’ hasonlóan – minden bizonnyal az apátság premontrei időszakának legkorábbi könyvállományához tartozik, vagyis 1135 és 1140 közé szükséges datálni. Ezt az idő- és helybeli meghatározást alátámasztja a kéziratban azonosítható kéz jellegzetessége is, amely kézírás szignifikáns hasonlóságot mutat a már hivatkozott Cambridge-ben azonosított kéziratban szereplő egyik kézzel.
Szuromi Anzelm leírása alapján, a jelen kötetben olvasható bevezető szakasz utáni első egységet Szt. Ágoston (†430) beszédei képezik, amelyek mindegyike az engedelmességnek, a nap imádsággal történő megszentelésének, és a penitencia gyakorlásának van szentelve. Jellegzetességük, hogy jelenlegi ismereteink szerint mindegyik idézett beszéd Kartágóban hangzott el, és kettő kivételével, egyik sem tartalmazza a beszéd teljes anyagát, mindössze azokat a szakaszokat idézi, amelyek a kanonoki közösségi élet számára hasznos instrukciókkal szolgálnak. A két teljes egészében átvett beszéd, Szt. Ágoston híres 53. sermo-ja a Nyolc boldogságról és a 72. sermo-ja a valódi jóról/javakról. A kézirat második nagy egysége Beda Venerabilis (†735) Márk evangéliumához írt kommentárjának egyes részleteit tartalmazza. Beda exegetikai módszeréről közismert, hogy az úgynevezett allegorikus magyarázatot alkalmazza. A biblikus helyeket nagy szabadsággal kezeli, amely lehetővé teszi számára a korabeli egyházi viszonyokra történő utalást, sőt gyakran egyházfegyelmi megjegyzések beépítését is. Az átvett szakaszok mindegyike lelki, erkölcsi és penitenciális útmutatásokat tartalmaz, és visszatérő módon utal a napi közösségi ima, a Szentírás olvasása és az asztali olvasmány fontosságára. Beda anyaga minden bizonnyal használja Szt. Ágoston és Nagy Szt. Gergely pápa (†604) írásait is a közösségi imáról és a Szentírásolvasásról.
Mindennek tükrében, a Szuromi Szabolcs Anzelm, O.Praem. által feltárt kézirat újabb fontos emléke a Premontrei Rend metz-i könyvkultúrájának, valamint a rend korai működésének és terjeszkedésének a szövegtanúja is egyben. A Gonville and Caius College (Cambridge) állományában 2025-ben azonosított kódexszel együtt nemcsak betekintést enged a korai premontrei közösségek mindennapos életére vonatkozó előírásokba és az annak szabályozására felhasznált teológiai és fegyelmi forrásokba, hanem jól illusztrálja azt a módszert is, amelyet a premontreiek által átvett kolostorokban és káptalanokban a csatlakozó közösségek tagjainak tekintetében alkalmaztak. Szt. Ágoston beszédeinek és Beda Venerabilis szentírás magyarázatának a szövegéből pedig egy meglehetősen világos kép rajzolódik ki előttünk arról hittani, spirituális, erkölcsi, és megszentelődésre irányuló életideáról, amelynek közösségi megvalósítására a premontrei kanonokok törekedtek.
