Július 7-én új apátot választottak jászói premontrei rendtársaink Jos Wouters generális apát úr és Tadeas Spisák zelivi apát jelenlétében. A közösséget 16 évig kormányzó Strbák Martin Ambrus apát utódjául Kiss András Endre atyát választotta az egyetlen felvidéki premontrei apátság vezetőjéül.
Endre apát úr 1955-ben született Nagyszombatban, papi hivatást érezvén a Nagyszombati Érsekség szemináriumába jelentkezett, amelynek papjává Pozsonyban szentelték 1979. június 10-én. Nem sokkal ezután, 1980-ban csatlakozott a Csehszlovákiában titokban működő jászói premontrei közösséghez, az akkor még élő Orosz Marián és Frankovics Márk premontrei atyák, és a későbbi jászói apát, Bartal Tamás (akkor még titokban premontrei novícius) meghívására. Első szerzetesi fogadalmát mint jászói premontrei kanonok 1981. január 21-én tette le. Ezután plébánosként működött egészen a rendszerváltásig, amikor is 1990-ben visszatért a Jászói Premontrei Apátságba, ahol a frissen megválasztott Tamás apát úr jászói plébánossá, és a konvent perjelévé nevezte ki, amely tisztségeket egészen 2009-ig viselte. 2009-től egészen megválasztásáig a jászói apátságtól nem messze található Debrődön volt plébános. A jászói premontrei közösség, amelyet a Gondviselés a választással Endre apát úrra bízott, jelenleg magyar és szlovák anyanyelvű testvérekből áll, 13 örökfogadalmas tagja és egy növendéke van, akik két rendházban, a jászóiban és a kassaiban élnek. Ma is foglalkoznak gimnáziumi oktatással Kassán; lelkipásztori munkát végeznek Jászón, Kassán, Leleszen, Debrődön, Lándokon, Jászómindszenten és Szepesbélán.
A Jászói Premontrei Apátság mindig is vonatkoztatási pont volt minden magyar premontrei számára: hosszú évszázadokon keresztül ez volt a legnagyobb, legnépesebb és leggazdagabb premontrei apátság a Kárpát-medencében. Még 1170 előtt alapította egy árpádházi királyunk, a pontos dátum és az alapító személye azonban ismeretlen. Már alapításától fogva a monostor fővédőszentje Keresztelő Szent János volt, akárcsak az első prémontréi anyamonostor kápolnájának, ahol Szent Norbert életre hívta a Premontrei Rendet. A középkorban is mindig jelentős számú szerzetes lakott a monostorban, a török időkben pedig várrá is alakították a monostort, ebből az időszakból származik a későbbi Jászóvár elnevezés. A hely fontosságáról árulkodik, hogy a török elől az egri kanonoki káptalan is ide tette át a székhelyét, amikor fenyegetve érezte magát az ellenségtől. A török idők után a morvaországi Loukai Premontrei Apátság küldött újra szerzeteseket az elnéptelenedett apátságba 1700-ban, amelyet II. József rendelete 1787-ben oszlatott fel. 1802 után, amikor I. Ferenc császár újból engedélyt adott több szerzetesrend működésére, a premontreieket két apátságba szervezte újjá, egyesítve az addig önálló monostorokat: a leleszi és nagyváradi apátságot Jászó vezetése alatt egyesítette; a türjei és jánoshidai apátságokat pedig Csorna vezetése alatt. 1802 után a jászói premontreiek is jobbára iskolai munkát végeztek a rájuk bízott kassai, rozsnyói, lőcsei és nagyváradi és eperjesi gimnáziumokban; valamint lelkipásztori munkát a jászói környéki településeken és Leleszen. Egyedülálló történelmi jelentősége az apátságnak, hogy 1922-ben Pannonhalma után második magyar monostorként a Szentszék területi apátsági rangra emelte Jászót (püspöktől független, szerzetesi vezetés alatt álló egyházmegye), Takács Menyhértet megtéve első „megyés apátnak” – bár sajnos a politikai körülmények miatt ez soha nem valósulhatott meg a gyakorlatban.
A trianoni békekötés alapjaiban rendítette meg a jászói premontreiek életét, hiszen Nagyvárad Romániához, maga az anyamonostor pedig Csehszlovákiához került. A nehéz körülmények hatására a Jászóhoz tartozó rendtársak egy része alapította meg 1924-ben a Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumot, ahol a tantestület mind jászói premontreiekből állt. Ez a közösség lett a ma már önálló kanóniaként működő Gödöllői Premontrei Apátság elődje – így ma gödöllői rendtársaink is ennek a jászói hagyománynak a továbbéltetői.
Isten éltesse sokáig Endre apát urat szolgálatában!
