Július 12-én egy igazán különleges napunk volt a csornai Premontrei Apátság ministránsaival kirándulni mentünk, méghozzá a győri Xanius János Állatkertbe!

Már reggel is izgatottan gyülekeztünk, és mindenkin látszott, hogy valami jóban lesz részünk. A program annyira színes volt, hogy szinte észre se vettük, hogy repül az idő! A capybara show-val indítottunk ezek a nagy, cuki rágcsálók totál nyugodtan mászkáltak, mintha csak a világ legnagyobb nyugalmát hozták volna magukkal. Aztán jöttek a pingvinek, amint kis totyogó banda végigvonult előttünk a saját „sétájukon” olyanok voltak, mint egy mini divatbemutató!Az elefánt tréning kifejezetten lenyűgöző vol hatalmas, mégis gyengéd állatok, amiket láthatóan szeretettel tanítanak. Tényleg elképesztőek.

Aztán jött a legmókásabb rész: az etetés! Kecskéket simogattunk és a tevéket próbáltuk elérni, még az őzek is odasomfordáltak egy kis finomságért. Zebrát is láttunk közelről és őszintén, nem is gondoltuk volna, hogy ennyire kíváncsiak és barátságosak! A tapírokat imádtuk olyan fura, de imádnivaló kinézetük van. És persze a majmok... hát azok teljesen elvarázsoltak minket! Ugrabugráltak, pimaszkodtak és úgymond az egyik csipáz „műsort” adott nekünk.u003cbr /u003eKözben jókat ettünk, nevettünk, beszélgettünk. Igazi közösségi élmény volt, minden percét élveztük. Volt benne nevetés, rácsodálkozás, néha egy kis rohangálás, de leginkább sok-sok mosoly.

A nap végére kellemesen elfáradva, de szívvel-lélekkel feltöltődve indultunk haza. Ez a nap biztos, hogy sokáig megmarad bennünk nemcsak az állatok miatt, hanem azért is, mert együtt voltunk, és jó volt együtt.

Nagy Júlia, ministráns