Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., Széchenyi-díjas professzor tovább folytatta a középkori kánonjogi vonatkozású kéziratok szisztematikus elemzését és részletes leírását a British Library-ben (London: 2026. március 18 – 22.).

A British Library anyagát képező könyvgyűjtemények létrejötte jóval korábbra nyúlik vissza, mint a Parlament 1753-as döntése, amely megalapította a British Múzeumot, és annak Könyvtárát. A legfontosabb gyökereket a Régi Királyi Gyűjtemény jelenti, amely így a 15. századig vezeti vissza a könyvállomány legkorábbi egységét, egészen IV. Edvárd király (†1483) könyvtáráig. Ennek a gyűjteménynek a legkorábbi kéziratai között található egy nyolc egységből álló kézirat, amely műfaj tekintetében a teológiai témájú anyaghoz van sorolva, a kötetben szereplő első mű tartalma alapján. Részletes tartalmi, kodikológiai, paleográfiai és kritikai szövegösszehasonlító vizsgálatnak alávetve azonban egy történelmileg kiemelkedő munkát azonosíthatunk, mind egyháztörténeti, egyházfegyelmi, szentségkiszolgáltatási, mind a szerzetesek koraközépkori mindennapi életének feltárása szempontjából.

A kéziraton belül Szuromi professzor a következő munkákat tudta azonosítani: 1) Egy teológiai és tartalmi bevezető egységet (Tractatus Theologicus), amelynek szerzője további meghatározásra szorul, mivel maga a mű más forrásból ismeretlen; 2) Szent Ciprián püspök tanúságtétele (amelyet jelenleg Testimonia, III-ként is ismer a nemzetközi patrisztikus szakirodalom); 3) Zsinati könyv, amely egy egyedülálló, különböző forrásokból származó egyházfegyelmi rendelkezéseket összeválogató mű, amely Szt. Patrik 459 körül megtartott zsinatáról is idéz kánonokat, azonban bizonyosan nem tekinthető a kutatás számára számos kérdést felvető ún. Collectio Hibernensis néven számontartott gyűjtemény szövegverziójának vagy kivonatának. Mivel a munka következetesen csak a szerzetesekre vonatkozó morális, szokásjogi és zsinati szabályokat idézi, így bizonyos, hogy mindennapi szerzetesi használatra készülhetett; 4) Beda Venerabilis (†735), a bűnök jóvátételeiről szóló művének a rövidebb változata. Ezt a munkát jelenlegi szakirodalom gyakran Egbert (másnéven: Ecgbert), yorki érseknek (†766)  tulajdonítja, amelyet Beda (vagy pseudo-Beda) nagyobb terjedelmű, 730 körül íródott bűnbánati munkájából készített el; 5) Bonifác érsek rendelete, ami valójában nem más, mint az ún. Excarpsus Cummeani vezeklési könyv anyaga, amelyet minden valószínűség szerint a Corbie-i Apátságban állítottak össze a 8. század első felében, és Szt. Bonifác, mainz-i érsek nagyban hozzájárult az európai kontinensen történő elterjesztéséhez, amellyel jelentősen közreműködött a bűnbánati fegyelem kortárs megújításában; 6) Hénoch könyvének kivonata, amely Noé születésének történetéről szól. Hénok könyve (más néven 1Hénoch) egy ősi zsidó apokaliptikus vallási munka, amely egyedi anyagot tartalmaz a démonok eredetéről, és magyarázatot ad arra, miért volt szükséges a Teremtés könyvében leírt özönvíz, valamint tárgyal a Messiás ezeréves uralmáról. Keletkezését Kr.e. 300 és 100 közé teszük, azonban a könyv egyes részei valószínűleg nem egyszerre jöttek létre. A Szuromi Szabolcs Anzelm által vizsgált kéziratban lévő szakasz Hénoch könyve 106. fejezetének rövidített formáját tartalmazza (Hén. 106:1–18), amely az egyedüli ismert latin fordítása ennek a résznek. Figyelembe véve a kortárs biblikus apokrif kutatás eredményeit, úgy tűnik, hogy a latin szakasz egy koraközépkori idézetgyűjteményből (ún. florilegium gyűjteményből) származik; 7) a nagy bűnök erős büntetéséről szóló mű, amely egy rövid biblikus – ószövetségi – alapon álló kifejtés arról, hogy minden bűn eredete az ember büszkesége. Ez a bűnről szóló rövid biblikus okfejtés beleilleszkedik a koraközépkori angolszász – ír fegyelmi irodalmi hagyományba, amelyben domináns szerepet kapott az Ószövetség szövegét felhasználó érvelés. Magának a konkrét műnek más előfordulását eddig nem ismert; 8) végül a Nikodémus evangéliuma címet viselő munka töredékes szövege, amely egy Kr.u. 4-5. századból származó apokrif szöveg. A mű számos nyelven maradt fenn, melyek közül nagy valószínűség szerint a görög az eredeti. Érdekessége, hogy teljes óangol (vö. 450 és 1100 között) verziója is létezik.

A Szuromi professzor által részletesen vizsgált kézirat 100 fólióból áll (mérete 235x139 mm), és több mű egyetlen szándék által vezetett utólagos összekapcsolásából született (vö. colligatum). A kódexben szereplő művek 730 és 740 között íródtak (kivéve a két ókori biblikus apokrif), így ez jelenti az alsó határát a kézirat lehetséges datálásnak. Az alkalmazott pergamen kidolgozása, a mű másolása, végül pedig az összeállítása egyazon helyre utal, amely kétségkívül Jarrow. Az a Szt. Pálról nevezett monostor (később apátság), amely 681/682-ben kezdi el működését, mint a Szt. Péterről nevezett Monkwearmouth-i monostor társmonostora.

A Szuromi Szabolcs Anzelm külön figyelmet szentelt a kódexet bevezető teológiai egységne, amely munkát ismeretlen szerző, ismeretlen műveként tüntette fel a korábbi kutatás. Megvizsgálva a szerzőnek a szövegen belül megtalálható, saját magáról szóló állításait (vö. „praeceptornak” nevezi magát, aki, „hosszú tanítás után”, „magyarázva a Szent Iratokat”, „történeti összefoglalójának befejeztével”, támpontot szeretne nyújtani az erényes élethez és a vezeklésekhez, a szerzetesi közösségen belül), sőt, azt is jelzi, hogy milyen témákat fog érinteni, felsorolva a vizsgált kéziratban található minden egyes munkát. A felsorolásban harmadikként szereplő műre pedig úgy hivatkozik, mint a saját „vezeklésről szóló rövid összegzése”. Mindez a gazdag információ egy konkrét személyre utal, aki nagy valószínűség szerint maga Beda Venerabilis. Ez egyúttal meghatározza a kézirat összeállításának az idejét is: a Jarrow-ban keletkezett egyedüli történeti mű, a híres Historia ecclesiastica gentis anglorum, amelyet Beda 731-ben fejezett be. Beda 681/682-től tartózkodik Jarrow-ban, 703-ban szentelik pappá, amelytől kezdve oktat az apátságban (vagyis „praeceptor” volt), de már 701-től folytat írói tevékenységet. Beda 735. május 26-án hal meg, írói munkásságát pedig hagyományosan 701 és 734 közé helyezzük. Így, Szuromi professzor konklúziója az, hogy amennyiben a bevezetőben ténylegesen Beda Venerabilis személyéhez kötődik a több műből összeállított kötet céljának leírása, akkor a kódex tartalmi egysége 731 és 734 között íródhatott.

A fentiek alapján elmondható, hogy a British Library állományához tartozó kézirat, Szuromi professzor által elvégzett részletes – mind a kodikológiai, paleográfiai, mind a tartalmi és szerzőségi, valamint az összeállítás helyének és idejének a meghatározására is kiterjedő – kutatása jelentős új tényekkel gazdagítja a koraközépkori angolszász monostorok belső életéről és műveltségéről kialakított képünket. Ez sajátosan is igaz a szerzetesi közösségen belül megvalósuló törekvésre, az erényes élet és a vezeklés mindennapos gyakorlásának területén. A kézirat első egysége alapján egy olyan személyt sikerült Szuromi Anzelmnek rekonstruálnia, aki mind helyben és időben, mind szerzetesi feladatkőrben és alkotási tevékenységben Beda Venerabilis személyét sejteti. Az így előttünk álló szövegtanú tehát mindenképpen kiemelkedő jelentőséggel rendelkezik, mind a Beda Venerabilis kutatás, a vezeklési könyvekszerzősége, és a Jarrow-i Apátság 8. század első felében játszott szerepének a feltárása tekintetében.