Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., a Csornai Premontrei Prépostság tagja, Széchenyi-díjas professzor, tovább folytatta a középkori kéziratfeldolgozó kutatási munkáját a British Library-ben (London, UK, 2025. szeptember 9-13.), amelynek egyik eredménye ezúttal is a Premontrei Rend korai könyvkultúrájának feltárását gazdagította.
Szuromi professzor ezúttal a British Library két állományát, a Harley és az Arundel Gyűjtemény középkori anyagátvizsgálta. Az utóbbi gyűjteményben található egy kézirat, amely eddig nem kapott kellő figyelmet. Az Arundel kéziratok Thomas Howard (†1646), Arundel grófja nevét őrzi, aki I. Jakab (†1625) és I. Károly (†1649) angol király uralkodása alatt alakította ki kézirat-kollekcióját. A jelenlegi gyűjtemény kötetei 1831-ben kerültek a British Museumtulajdonába.
A vizsgált kódex tartalmát az 1834-ben publikált katalógus négy és fél kolumnában ismerteti, és úgy jellemzi, hogy egy olyan 12. századi kézirat, amely különböző szentek életét, csodákat és egyes személyek vértanúságát sorolja fel. A terjedelmes lista Máté apostol szenvedésének leírásával kezdődik (nem tévesztendő össze Jézus szenvedéstörténetének Máté evangéliumában olvasható leírásával), és a Szt. Miklós születésének tiszteletére írt nyolc olvasmánnyal fejeződik be. Ez egy teljes, jól tagolt tartalmat ad a kéziratnak, amelynek a tartalma így egyetlen műfajba sorolható. A műfaji besorolást azonban a 19. század első feléből származó katalógus nem végzi el. A British Library (London) és a Bibliothèque nationele de France (Párizs) közötti 2010-2012-es kutatási együttműködés is foglalkozott a vizsgált kódexszel. Ez, a 19. századi leírást azzal egészíti ki, hogy a kézirat fő része szenvedéstörténeteket és szentek életének a gyűjteményét tartalmazza, a liturgikus évhez; továbbá jelezte, hogy a kötet anyagának utolsó egységét képező Szt. Miklósról szóló olvasmányok későbbi kiegészítést jelentenek, mely egység a Vita Sancti Nicolai kivonatát tartalmazza. Ezt a művet a nápolyi János Diakónus (†910 után) fordította le görögből latinra, és amelynek a szövegét – az említett nemzetközi projekt kutatóinak véleménye szerint – a kézirat összeállítása után röviddel adtak hozzá a kötethez. A kódex keletkezési helyének pontosabb meghatározására sem a 19. századi, sem a 21. századi kutatás nem vállalkozott. Mindössze azt rögzítették, hogy az „nyugati kézirat”.
Szuromi Szabolcs Anzelm először a kódexben szereplő mű műfaját határozta meg. Ez nem más, mint a keresztény ókortól létező martyrologium. A martirologiumok-ról fontos tudni, hogy nemcsak a vértanúk és szentek élete kapott bennük helyet, ünnepeik naptári sorrendjében, hanem kiegészültek a helyi püspökök, apátok, emlékezetre méltó példaadó életet élt keresztény személyiségek biográfiai leírásával is. Életüknek és munkájuknak az ismerete nevelő hatással volt mind a klérus (vö. székesegyházi papság), mind a szerzetes közösségek tagjaira. Ezek a helyi listák fokozatosan gazdagodtak a szomszédos egyházmegyékhez vagy szerzetesi házakhoz kötődő nevekkel.
A martyrologium sajátosságai megkönnyítették Szuromi professzor számára a vizsgált kézirat pontosabb datálását és keletkezési helyének megállapítását. Az elemzett kéziratban nemcsak számos olyan ismert személy életének leírása található meg, mint Szt. Kozma és Szt. Damján vértanúk (†287/303]), Szt. Jeromos (†420), Szt. Fulbertus (†1028), Szt. Ricarius (†645]), Szt. Severinus (†482), Szt. Willibrordus (†739) stb., hanem Szt. Norbert (†1134) és Stephanus de Bar metz-i püspök neve is (†1163). Stephanus 1120-tól volt Metz püspöke és bíboros, és fontos szerepet játszott a premontreiek Metz-ben történt megtelepedésében.
Kritikusan megvizsgálva a 229 fólió terjedelmű kéziratot, Szuromi professzor nem találta megalapozottnak azt az állítást, hogy a Vita Sancti Nicolai kivonatát utólag fűzték volna hozzá. Meglátása szerint, ezt sem a teljes szövegtanúban jelenlévő kézírás változatlansága, sem a pergamen kidolgozottságának egységes sajátosságai nem támasztják alá. Időbeli ok sem állhat fenn, hogy a szöveg utolsó egységét későbbi kiegészítésnek tartsák, hiszen maga a felhasznált latin fordítás a 10. század elejéről származik, míg a vizsgált szövegtanú egységesen 12. századi. Szuromi Anzelm határozott véleménye szerint, a kézirat keletkezési helyének és idejének a közelebbi meghatározásában világos támpontot nyújtanak a felsorolt szentek és emlékezetre méltó személyek. Hipotézisének további alátámasztásához Szuromi professzor összevetette kodikológiai és paleográfiai szempontból a vizsgált kódexet a 2025 novemberében a Gonville and Caius College-ban (Cambridge, UK) és a 2026 áprilisában a Biblithèque nationale de France-ban (Párizs) általa azonosított két másik kézirattal. Az összehasonlítás eredményeként megalapozottan állítható, hogy a jelenleg a British Library Arundel Gyűjteményébe tartozó most vizsgált kódexet a Metz-i Apátságban használták (Abbaye Sainte-Croix et Saint-Éloi de Metz). A Premontrei Rend ezt a közösséget, a hozzátartozó templommal és épületegyüttessel 1135-ben vette át. A szöveg Stephanus de Bar püspökről úgy beszél, mint aki akkor hunyt el, így a szövegtanú keletkezési dátuma röviddel 1163 utánra helyezhető. A kódex – sajátos műfajából, és annak a premontrei közösség napirendjében elfoglalt helyéből fakadóan – bizonyosan az asztali olvasmány szerepét töltötte be a Metz-i Apátságon belül.
A Szuromi Szabolcs Anzelm által azonosított kézirat, egyedi sajátosságai alapján, jelentős hatást fejtett ki az érett középkor szerzetesi és teológiai kultúrájára. A vizsgált kódex a Premontrei Rend mindennapos életében mutatta be a szentek és a kiemelkedő keresztény életet gyakorlók életpéldáját, nevelve ezzel a szabályozott kanonoki közösséghez tartozókat. Ugyanez a kézirat azért is jelentős, mert immár a harmadik olyan azonosított kötet, amely a Metz-i Premontrei Apátság kortárs könyvkultúrájának az alapját képezte, és őrizte meg azt az utókor számára.
