Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., Széchenyi-díjas professzor tovább folytatta a középkori kéziratfeldolgozó kutatási munkáját a Gonville and Caius College Könyvtárában (Cambridge, UK, 2025. november 24-29.), amely ezúttal a Premontrei Rend korai történetének a feltárása szempontjából is jelentős új eredménnyel zárult.
A Szuromi professzor által 2025. november végén, a Gonville and Caius College kéziratállományában elemzett két kódex egyike sajátos összetételű anyagot tartalmaz. A kéziratot Montague Rhodes James írta le részletesen 1907-ben. James egyedülállóan tehetséges filológus és paleográfus volt, aki fáradhatatlanul dolgozta fel a 19. és a 20. század fordulóján számos angliai könyvgyűjtemény állományát. A konkrét kéziratot ő a 13. századra tette, de pontosabb meghatározással nem élt, sem a kódex keletkezési helyét, sem műfaját illetően. A nagyon kisméretű kötet (120 x 95 mm) pergamenre íródott, amelynek terjedelme 110 fóliót tesz ki (oldalszámozással), amely két nagyobb kortárs egységnek az utólagos összekötéséből jött létre (colligatum). A kézirat újonnan elvégzett alapos tartalmi, kodikológiai és paleográfiai elemzése további jelentős tényekkel tudta pontosítani és kibővíteni James leírását.
A James által már azonosított terjedelmű két fő egységből az első a pp. 5-84-en, a második pedig a pp. 85-220-en olvasható. Az is világosan megállapítható, hogy a két egység kortárs és egyazon szkriptroriumban készült. A kötet tartalmi összetétele alapvető segítséggel szolgál a keletkezési hely és idő pontosabb megállapításához. A szöveg következetes áttekintésével öt művet tudunk benne megkülönböztetni egymástól. Ezek a művek vagy egymáshoz kapcsolódnak témájuk tekintetében, vagy a kanonok által végzett, jogilag bizonyító erővel rendelkező okiratok kiállítói, őrzési, valamint hivatalos tanúként és nyilvántartóként történő tevékenységéhez tartalmaznak előírásokat, kiegészítve tulajdoni jogügyletre vonatkozó útmutatásokkal. Ez utóbbi feladatkőrt nevezzük hiteleshelyi tevékenységnek (locus credibilis). Hiteleshelyek a középkori Franciaország területén is működtek, amelyek jogosultak voltak hiteles – jogi tényeket és jogcselekményeket rögzítő – írásos dokumentumok kiállítására, amely feladatot elsődlegesen káptalanok és kolostorok látták el. Ezt szükséges kiegészíteni azzal a kódexbe illesztett művel, ami a nem szerzetes-kanonokok számára tartalmazza azokat a követendő elveket és életszabályokat, amelyek a premontrei kanonoki élet gyakorlásához szükségesek. Így világos, hogy a vizsgált kézirat egy olyan kanonoki közösség számára került összeállításra, amelyet a Premontrei Rend átvett, és tagjai felvételre kerültek a premontrei közösségbe. A tartalmi, kodikológiai és paleográfiai tények összevetése alapján Szuromi Szabolcs Anzelm megállapította, hogy ez a hely a Metz-i Apátság volt (Abbaye Sainte-Croix et Saint-Éloi de Metz). A Premontrei Rend ezt a közösséget, a hozzátartozó templommal és épületegyüttessel 1135-ben vette át, így a kézirat keletkezési dátumát 1135 és 1140 közé kell datálnunk. Ezt az időbeli meghatározást alátámasztja a kéziratban azonosítható mindhárom kéz jellegzetessége is.
A Szuromi professzor által feltárt kézirat nemcsak a Premontrei Rend metz-i könyvkultúrájának fontos emléke, hanem a rend korai működésének és terjeszkedésének egyedülálló szövegtanúja is egyben. Az már eddig is ismert volt, hogy a Premontrei Rend Xanten-i Szt. Norbert által (†1134) történt megalapítását követően (1120) hogyan fejlődött a 12. században. Azonban ez az első olyan azonosított kézirat, amely a premontrei közösségek korai terjeszkedésének – kolostorok, káptalanok – módszerét is megvilágítja, az átvett – csatlakozó – közösségek tagjainak tekintetében támasztott előírásokra és a korábbi közösség átalakításának alapelveire vonatkozóan. A Gonville and Caius Collegeállományában azonosított kódex mindezen túl kellő támponttal szolgál arra, hogy a premontrei kanonokok miként törekedtek a megszentelt életforma méltó módon történő megvalósítására az Egyház hitelveinek, valamint lelki és erkölcsi előírásainak követésével.
