2024. július 23 – augusztus 3. között tartotta a Premontrei Rend Generális Káptalanját Csehország fővárosában, Prágában.
A generális káptalan, amelyre hat évente gyűlik össze a rend minden apátja és elöljárója, illetve minden önálló közösségből (kanóniából) egy választott tag, tulajdonképpen a premontreiek legfőbb törvényhozó szerve, „parlamentje”. Ez választja meg a Generális Apátot, a rend vezetőjét, és négy közvetlen segítőjét, az ún. definitorokat. Mivel a Generális Apátot nem meghatározott időre választják, hanem egy bizonyos életkor eléréséig, a rendet továbbra is a flamand származású Jos Wouters vezeti. A négy definitort azonban a két generális káptalan között időszakra választják, így az idei káptalanon is megújult a rend vezetőjének közvetlen segítő testülete. A káptalan a Generális Apát helyettesésül, első definotornak a vágbesztercei származású Daniel Janáček prágai apátot választotta. A definitórium további három tagja lett az amerikai Dane Radecki wisconsini apát, az indiai Jose Murickan mananthavady prelátus és az osztrák Lukas Dikany schlägli apát. A Magyar Premontrei Cirkáriát (körzetet) hét premontrei szerzetes képviselte: Fejes Anzelm nagyváradi-, Fazakas Márton csornai- és Balogh Piusz gödöllői apát urak; Lukács Imre gödöllői- és Boldvai Bertalan csornai delegátusok, Masir Norbert gödöllői fordító testvér; a magyar premontrei nővérek nevében pedig Juhász Katalin vett részt a káptalanon. Közülük a káptalan végén a Generális Apát megújította Balogh Piusz gödöllői apát megbízatását, mind a Generális Apát vikáriusa a magyar cirkáriában.
A magyar közösségek számára külön öröm, hogy a Generális Apát hat évre választott definitóriumának két magyar vonatkozása is van: az első definitor, Daniel Janáček apát a felvidéki Vágbesztercéről származik; a negyedik definitor, Lukas Dikany osztrák apát nagyapja pedig magyar anyanyelvű volt, így mind a ketten beszélnek néhány szót magyarul, és szívükön is viselik a magyar premontrei közösségek sorsát.
A káptalan továbbá megválasztotta a rend szentszéki ügyvivőjét, a francia Bernard Ardura premontrei atya személyében; a rendi szenttéavatásokért felelős személy a német Gabriel Wolf atya lett. A káptalan ezen kívül számos témát tárgyalt, amelyek között kiemelt helyett kapott a Premontrei Rend római központi házának helyzete; egy új indiai cirkária felállítása, az afrikai premontrei jelenlét, valamint a rend alapdokumentumainak harmonizálása a hatályos kánonjoggal.
De a rend személyi és jogi kérdésein túl a káptalan tagjai elfogadták a rend különböző kommisszióinak (liturgikus, történeti, jogi, nevelési, pedagógiai, harmadrendiekért felelős) beszámolóit.
A káptalan jelmondatát Szent Norberttől vette: „Kövesd a Szentírást, és Krisztust tudd vezetődül!” Ennek szellemében az összejövetel napjainak gerincét a közös liturgia: zsolozsma és szentmise adta. Minden nap, az első ülés előtt egy rövid elmélkedés keretében készülhettek a résztvevők az elkövetkező nap témáira. Egy ilyen témát bontott ki Davide Massironi vatikáni atya előadása a kanonoki lelkipásztorkodás sajátosságairól egy szinodális egyházban; egy másik alkalommal pedig Bernhard Eckerstorfer bencés szerzetesnek, a római Szent Anzelm Bencés Egyetem rektorának prezentációját hallgathatták a résztvevők a liturgia mai legaktuálisabb kérdéseiről.
Az előadások, beszámolók és plenáris ülések mellett bőséges idő jutott az egyes nyelvi cirkáriák csoportüléseire, így a magyar premontrei cirkária találkozóira is. Számos olyan kérdés merült fel, amelyet hasznosabbnak tűnt nyelvi csoportokban megvitatni, így alakítva ki közös álláspontokat.
Az idei Generális Káptalan helyszíne jelképes is volt, hiszen 1627 óta a prágai Strahovi Premontrei Apátság szolgál a rendalapító földi maradványainak nyughelyéül. Így a több mint 110 premontrei szerzetes, aki mind az öt kontinensről, a világ minden tájáról érkezett, nem csak jelképesen, hanem fizikailag is Szent Norbert köré gyűlve imádkozott és tanácskozott a rend jelenlegi és jövőbeli helyzetéről, a rendhez tartozó csaknem 1300 kanonok és szerzetesnő életéről.
A Generális Káptalanról készült további képek, és az esemény honlapja itt tekinthető meg – köszönet érte a prágai Strahovi Premontrei Apátság fotósainak!
