Csornai premontrei közösségünk három napos kiránduláson vett részt 2024. augusztus 21-23. között, utunk célja pedig Székesfehérvár volt.
Az első napon megtekintettük a felújított majki kamalduli remeteséget; majd a nem messze lévő, egykor Majkon álló premontrei apátság romjait is meglátogattuk. Rendalapításunk 900. évfordulójára zsámbéki rendtársaink kialakítottak itt egy szabadtéri oltárt, amely körül elimádkoztuk a napközi imaórát. Megható pillanat volt, hiszen az 1500-as években már apátságunkhoz tartozott ez a monostor, így egy kicsit csornai kövek között folytathattunk egykori rendtársaink istendicséretét.
Első napunk délutánján a pákozdi katonai emlékparkot jártuk be, amely nem csak az itteni csatát, hanem a harcászat fejlődését, és a békefenntartók életét és tevékenységét is bemutatja, külön tablót szentelve a tábori lelkészek kihívást jelentő szolgálatának. A napot a székesfehérvári koronázó templom romjainál zártuk, közös vacsorával.
Második napunkat a fehérvári ciszterci templomban kezdtük, ahol szentmisét mutattunk be, majd a helyi sekrestyések bemutatták a templomot, annak különösen is szép sekrestyéjét, amelyet pálos szerzetesek faragtak. Itt találkoztunk Brückner Ákos Előd ciszterci atyával, a templom plébánosával, aki nagy szeretettel üdvözölt bennünket – kiemelve, hogy rendalapítónk, Szent Norbert, és a ciszterci rend egyik legnagyobb alakja, Szent Bernát kortársak és jó barátok voltak. A ciszterci templomi közös imádság után végigjártuk az Egyházmegyei Látogatóközpontot, az egykori királyőrző bazilika romjait, valamint a székesegyházat és a ferences templomot. Az este egy kötetlenebb közös vacsorával és borkóstolóval zárult – ezúton is hálásak vagyunk a Székesfehérvár-öreghegyi Borok Pincéjének, és Pánczél József pincegazdának!
Konventkirándulásunk utolsó napján elzarándokoltunk Bodajkra, a Mindenkor Segítő Szűzanya kegyhelyére. Itt szentmisét ünnepeltünk, majd Mórocz Tamás plébános atya mutatta be a kegyhelyet, és annak kapucinus ferences gyökereit. Testileg kipihenve, és lelkileg feltöltődve tértünk vissza Csornára – a szervezést pedig köszönjük szépen Pál testvérnek!
