Norbert 1080 és 1085 közt született, valószínűleg a Xanten melletti Gennepben, nemesi családból. Szülei korán a papi rendbe szánták. Életrajza szerint ez egy látomás alapján történt, amelyben édesanyjának megjövendölték fia későbbi nagyságát. A valóságban azonban feltehetöen az volt az ok, hogy apja utódjaként nem jöhetett számításba, hiszen volt egy bátyja, akit atyjához hasonlóan Heribertnek hívtak.

Így hát egyházi javadalmat kerestek az ifjú Norbertnek, és már nagyon korán el is helyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban. Megkapta a kisebb rendeket, szubdiakónus is lett, de nyilvánvalóan nem volt szándékában a nagyobb rendeket is fölvenni. Ilyen módon ugyanis az egyházi rendbe tartozhatott valaki, élvezhette az egyházi jövedelmeket anélkül, hogy vállalta volna a papi hivatal kötelezettségeit. Abban a korban a nemesi családok másodszülöttei nem ritkán igy éltek. Ezért hát Norbert is helyzetének megfelelö életet élt. Gazdag volt és pompakedvelö, kifejezett rendi öntudata és tüzes kedélye volt, és igen hajlott a szélsöségekre. Ezenkivül természetes adottságainál és származásánál fogva szivesen látták I. Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Az udvari élet igen tetszett neki, és otthonosan mozgott ebben a környezetben. Életét még jobban a földi örömökre rendezte be, mint fiatal paptársai. A különböző források alapján gyanítani lehet, hogy Norbertet gazdag és gondtalan élvezőnek tartották, bár ifjúságában semmiféle ballépés nem terhelte.

1110-111-ben patrónusával, a kölni érsekkel együtt elkísérte Rómába V. Henrik császárt. Norbert akkoriban még kétségtelenül a császár pártján állt, aki azért vonult Rómába, hogy kikövetelje a maga számára az egyházi hivatalokba való beiktatás’ jogát (az invesztitúra-jogot). így aztán minden gondolkodás nélkül rabságba vetette a pápát, amikor a tárgyalások nem az ö kedve szerint haladtak. Már ez az esemény is olyan hatással volt Norbertre, hogy választania kellett a császár és a pápa között, de még évek múltak el, amig életét megváltoztatta.
Azt állitják, hogy 1113-ban V. Henrik fölajánlotta Norbertnek Cambrai püspökségét. Egy-egy püspöki szék nem ritkán az udvari káplán jutalma
volt a hű szolgálat éveiért. Norbert azonban nem fogadta el a püspöki széket. A források azzal magyarázzák, hogy elég gazdag volt, nem kellett neki a püspökség jövedelme. Belejátszhattak azonban más okok is. igy például az a veszély, hogy összeütközésbe kerül az Egyházzal, ha a császár kezéböl fogad el püspökséget. Talán akkor már nem is volt Norbert teljesen a császár hive.

1115-ben történt igazi megtérése. Visszavonult Siegburg kolostorába, és kapcsolatba került néhány reformot kivánó személlyel, igy Kunó apáttal, Luitolf remetével és Rolduci Richer apáttal. Ezáltal élete egészen új irányba fordult. Frigyes kölni érsek elé járult, és kérte, hogy egy napon szentelje diakónussá és pappá. Bár az érvényes egyházjog tiltotta, végül mégis megkapta, amit kért. Azonnal hevesen szembefordult a xanteni káptalan életstílusával, pedig ahhoz tartozott ö is. Lemondott javadalmairól és birtokairól. Pénzét szétosztotta a szegények közt, és vándorprédikátorként járta az országot. A források egyetértöen azt tanúsítják, hogy rendkívül jól tudott prédikálni. Kezdetben beszédeinek a fö törekvése az volt, hogy viszályokat rendezzen, és békét szerezzen. Késöbb kísérletet tett arra is, hogy tüzes beszédekben követöket toborozzon az új életformához, amelyet alapított. Minden gondja továbbra is a szegénységre és az apostoli életre irányult. Hamarosan csodatévö híre támadt. Ehhez nem kevéssel járult hozzá megjelenése: mezítláb járt és vezeklö ruhában. Nagyon fontosnak tartotta föladatát. Úgy érezte,
hogy az lsten küldte, és a Szentlélek világositatta meg. Akkoriban gyakran tüntek föl vándorprédikátorok, akiknek tanítása nem
egyezett az Egyházéval, igy fennforgott a veszély, hogy Norbertet is ilyennek tekintik. Ezért elment a reimsi zsinatra, hogy II. Kallixtusz pápával
megújittassa prédikációs engedélyét. Bertalan laoni püspök, aki szintén részt vett a zsinaton, Norbert segitségével szerette volna megreformálni egyházmegyéjét, és sikerült a papát megnyernie tervének. Amikor Norbert megkapta a laoni káptalan vezetését, olyan szigorú követelményeket állitott fel, hogy a kanonokok vonakodtak életszabályait elfogadni. Ekkor Bertalan megmutatta neki ggyházmegyéjének különbözö helyeit, és fölajánlotta, hagyott kolostort alapítson. Végül Norbert Prémotré völgye mellett döntött, mintegy húsz kilométer távolságra Laontól. Erröl a helyröl kapta nevét az új közösség. Társait az ágostonos regula megtartására és közös életre kötelezte. A premontreieknek a kolostori elmélyedést, tanulmányokat és lelki életet társitaniok kellett a világban folytatott müködéssel,
és azzal, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról keresztények és nem keresztények között. Norbert maga azonban továbbra is vándorszónok akart maradni anélkül, hogy egyetlen apátság hoz kötné magát.

Az életmód nagyon gyorsan elterjedt. Egymást követték az alapitások, és gyakran már fennálló közösségek is átvették a premotrei reformot. Norbert maga 1126 tavaszán Rómába ment, és ott megkapta a pápától rendjének jóváhagyását. Ennek az évnek a júniusában vagy júliusában magdeburgi érsekké választották Speyerben. Ez volt a második fordulópont Norbert életében. Ettöl kezdve jelentös szerepet kellett játszania korának történetében. III. Lothárral együtt többször végig járta a birodalmat. Abban a korban ugyanis püspöki feladat volt a császárt kisérni utazásain tanácsadóként, valamint udvari és birodalmi gyűléseken részt venni. Magdeburgban számos nehézségbe ütközött Norbert, amikor a rá jellemző buzgósággal alapjaitól meg akarta újitani eqyházmegyéjét. Ellenségeket szerzett magának, amikor visszakövetelt eg~ házi birtokokat, és egyházmegyéjének káptalanját rendtársainak akarta adni. 1129-ben még fölkelés is támadt, ami majdnem az életébe került. Sikerült azonban embereit a Boldogasszony-kolostorba menteni. Késöbb ez a közösség lett az a központ, ahonnan kiindult az Elbától keletre lakó törzsek megtéritésére a misszió.

A II. Ince és II. Anaklét közt támadt eqyházszakadás idején Norbert az elsök között állt Ince pártjára. A császárral 113;~-ben és 1133-ban Rómában járt, hogyapápát ismét visszahelyezzék jogaiba. Ezen az utazáson Norbert néhány hónapon át Itália fökancellárjának tiszt séqét viselte, és a pártok tárgyalásában jelentös szerepet játszott. Lehetséues. hogy Rómában szerezte azt a fertözést, amely halálához vezetett. Már r.aqyon legyengülten érkezett vissza püspöki városába, és 1134. június 6-ár I meghalt. Korai halála miatt
azután szándékai és tervei, amelyek életének násodik szakaszában foglalkoztatták, nem egészen világosak elöttünk. Eg letlen írást sem lehet biztonsággal övének mondani.

A szent ránk maradt képei nem történeti hi elességü portrék. Többnyire monstranciával ábrázolják, ami pedig anakronizmus. Különösen az ellenreformáció korától az Eucharisztia szentjének tekintik Norbertet. Kortársai elött lelkes és hatásos szónoknak számított, 3gy új rend alapítójának, és késöbb hatalmas birodalmi fejedelemnek, aki Lothar császár kegyét élvezte, és erös kézzel vezette egyházmegyéjét.
1582-ben XIII. Gergely avatta szentté. Ünne oét 1620-ban vették fel a római kalendáriumba.

Forrás: Diós István, Szentek élete